Egyre inkább érzem, hogy nemsoká megyek haza. Tegnap hazavittem a 3kilós bringaláncomat a céges tárolóból, ma reggel meg szétszedtem a biciklit. Pontosabban levettem a pedálokat, meg kivettem az első kereket. Kicsit tartottam tőle, hogy a 1 év alatt, amíg kinn volt összeértek a fémek (a pedálnál), és nem fogok vele boldogulni, de szerencsére nem húztam meg nagyon, úgyhogy csak a lánctányér oldalival szenvedtem kicsit. Még rendbe kell tenni a dobozt, bepakolni (mai és holnapi feladat), és minden kész az indulásra.
Édesanyám meglepően kezdi magát kiismerni Osloban. Na jó, női mércével mérve, ami azt jelenti, hogy már gyalog eltalál a központi pu-ig. Ez tök jó, mert szükség lesz rá, ugyanis holnap este érkezik unokatesóm és barátnője, akik elé nem tudok kimenni, mert akkor még dolgozom, úgyhogy édesanyám megy ki, és elvezeti őket a lakáshoz. Legalábbis ez a terv.
Nekem meg legalább 3 dologgal kellene komolyab foglalkozni, de inkább Julival dumálok... és ez TÖK JÓ!