Nyaralásnak vége, legalábbis a szabadságos részének. Közben gyakranlehetőségem se lett volna írni blogot, kedvem meg aztán végképp nem.Pótlás kizárt, csak így kutyafuttában leírom, hogy sikeresenkörbebringáztam Julival a balatont. Életemben először sátraztam is (asátor és a nagyon drágán vásárolt önfelfújódó matracok jól vizsgáztak,csak úgy mint a Vaude túratáskák, és Juli vadítóan szép új bringája,továbbá a bringaszállítók, amiket vagy 3 éve vettem, és ilyenalkalmakra tartogattam azóta is.) Végülis erőnléti gondok miatt szintevégig kettesben tekertük le a távot (215km), mivel Zsolt Ági és Tamássokkal gyorsabb tempót tudtak diktálni, úgyhogy ők általában előrementek... vagy kitérőt tettek és lemaradtak. Nyugodt tempóvalkényelmesen nyomtuk le végig, és így teljesen jó volt. Első nap Zánka -Keszthely, 2. nap Keszthely - Balatonszemes, 3. nap Szemes -Balatonalmádi, 4. nap Almádi - Zánka. 5. nap, ami Péntekre esett márkettesben ott maradtunk Zánkán, és pihentettük sajgó alsó felünket,fürödtünk és olvastunk. Nagyon kellemes volt, ilyen jó nyaralásom nemis tudom mikor volt utoljára. Juli előtt le a kalappal, azt hittem elsőeste (pontosabban utána reggel, fölkeléskor), hogy föladja, és elegelesz, de utána erőt merített, és onnantól csodálatosan bírta. Szóvalnagyon meg voltam vele elégedve, nagyon kevés edzéssel ezt bírni,ráadásul nyígás és hiszti nélkül... szóval .
Utánamásnap, mentünk LAN-ra, soksok játék és rohangálás volt, nem is mesélekróla, én jól éreztem magam, és úgy általában mindenki azt mondta, hogynagyon jól sikerült LAN volt.
Voltam Pitcsoda 30. szülinapi bulijánis, ami teljesen más volt, mint amire számítottam: olyan kisebbházibulira vártam, ahol leszünk 10-en és majd jót dumálunk, megröhögünk kis pohár Jagerek között. Nem. Voltunk 100-an, hangos, zene,senkit sem ismertem, úgyhogy nem maradtunk sokáig (nem kritika, a bulijó volt, csak én nem vagyok az ilyesmi bulikban otthon). Voltak jóemberek ott, eldumáltunk egy párral, de én mindig kényelmetlenül érzemmagam az ilyen bulikon. Azért Pitcsoda haját megcsodáltuk, és föl islett köszöntve jól.

Ezt is megértem, utolsó nap! Holnap hajnalban megyek haza, még azt kell túlélni (meg úgy egyébként az egész holnapi napot), és cooool. Nagyon várom már.
Argh.... mindenki engem akar: Zsónak kéne csinálni cuccot, Viktor is megjelent egy régi (pont tegnap néztem, 2006 végén csináltam) cuccal, amit neki csináltam, hogy kéne supportálni (és vihargyorsan, tegnapra, amit utálok ), emellett viszont barátnőmmel foglalkoznék leginkább. Unokatesómékat, anyámat is szervezni kell, holnap utazom, pakolni kell, áááá...
Szóval tegnap este az volt a taszk édesanyámmal, hogy rakjuk rendbe a dobozt, amiben 1 éve kijött a bringa. Azóta a doboz (kartonpapír) lenn pihent a szuterénben, kissé már rohadt is az alja, meg a legutóbbi repülőút is megviselte kissé, ha nem is szakadt ronggyá, lyukak és nyomok voltak rajta. Sokat gondolkoztam korábban rajta, hogy mi legyen, vegyek egy új dobozt, hozzam ki bőröndben, vagy ezt javítsam meg valahogy. Végül vettem 3 guriga barna csomagoló-ragasztószalagot (tudod, amivel a boltban leragasztják a TV dobozát, olyan mint a cellux, csak sötétbarna, és széles). Na, úgy gondoltam, hogy ezzel megerősítem kicsit a dobozt, a visszautat kibírja. És mivel van 3 guriga, nem kell spórolni sem vele. Hát nem spóroltunk, körbe betekertem 1 sorral teljesen, az alját még egyel, és még majd fog kapni további erősítést ha benne lesz a canga. Eddig 2 guriga fogyott el teljesen, a 3. még bontatlanul megvan, és a doboz... hát azt nem mondom, hogy mintha új lenne, de azért bizodalmat kelt, és reménykedem, hogy egyben megússza a bringa. Még le kell szerelni a kormányát, és fölragasztani a vázra, de ha az kész van, akkor teljesen csomagolható állapotú.
Szokott lenni a reptereken ilyen bőröndcsomagoló fóliázó szolgáltatás, használta azt már valaki? Mert lehet hogy betekertetem olyanba is. Amit nem tudok, hogy ekkora méretet tudnak-e vállalni... de majd meglátjuk.
Ma délután érkezik unokatesóm, anyám megy ki eléjük az állomásra. Sűrű lesz a mai program. Meg a holnap reggeli is.
De nemsoká utazom hazaaaa!!!

Egyre inkább érzem, hogy nemsoká megyek haza. Tegnap hazavittem a 3kilós bringaláncomat a céges tárolóból, ma reggel meg szétszedtem a biciklit. Pontosabban levettem a pedálokat, meg kivettem az első kereket. Kicsit tartottam tőle, hogy a 1 év alatt, amíg kinn volt összeértek a fémek (a pedálnál), és nem fogok vele boldogulni, de szerencsére nem húztam meg nagyon, úgyhogy csak a lánctányér oldalival szenvedtem kicsit. Még rendbe kell tenni a dobozt, bepakolni (mai és holnapi feladat), és minden kész az indulásra.
Édesanyám meglepően kezdi magát kiismerni Osloban. Na jó, női mércével mérve, ami azt jelenti, hogy már gyalog eltalál a központi pu-ig. Ez tök jó, mert szükség lesz rá, ugyanis holnap este érkezik unokatesóm és barátnője, akik elé nem tudok kimenni, mert akkor még dolgozom, úgyhogy édesanyám megy ki, és elvezeti őket a lakáshoz. Legalábbis ez a terv.
Nekem meg legalább 3 dologgal kellene komolyab foglalkozni, de inkább Julival dumálok... és ez TÖK JÓ!

Még 3 nap van, és megyek haza szabira. Hű... de várom már, főleg hogy Julit láthassam. Tegnap egyébként jobb hangulatban volt mint vasárnap, és így beszélgettünk egy nagyon kellemeset. Már rettenetesen hiányzott egy ilyen esti csevej, az együtt nevetés és beszólogatás (külföldön volt 5 hétig, alig tudtunk dumálni ).
Anyámmal voltunk sétálni tegnap este megint: most a királyi palotát körbe és a tőle induló Karl Johans gate-n sétálunk le egészen a pályaudvarig. Ez nem olyan sok, de a szombati nagyobb, meg a pénteki bemelegítő sétát még mindig éreztük a lábunkban, úgyhogy tegnapra elég volt ennyi. Ha ma nem esik estig, akkor elmegyünk és körbejárjuk Sognsvant, és azzal szinte mindent megmutattam neki, amit érdemes megnézni Osloból... nem voltunk még az operánál, szigeten, és fönn Frognerseterenen sem (meg a símúzeumban sem, de azt nem is tudom nyitva van-e, mivel a sáncot éppen átépítik) Úgyhogy szerintem eléggé sok mindent megmutattam, anyám boldog lehet.
Ma esti tervek között szerepel az is, hogy elkezdem szétszedni a bringámat, és előkészítem a hazavitelre. Vajon le tudom venni a pedálokat? Ha nem, az eléggé nagy problémát jelentene.

Megérkezett anyám, vele voltam hétvégén. De menjünk szép sorjában, kezdve Péntektől, amikor 12 körül leléptem a gyárból, hogy anyám elé menjek a reptérre (semmilyen nyelvet nem beszél, és még nem nagyon járt ilyen messze külföldön), úgyhogy nem bíztam benne, hogy boldogul. Gond nélkül odaértem, gond nélkül megtaláltuk egymást, úgyhogy minden OK volt. Flytogettel eljöttünk a központi pu-ig. Gyaloglás közben persze letört a bőröndjének a görgőjének a fele, utána meg én törtem le a maradékot. (vadi új bőrönd, de a görgő ilyen 3 tizedmm vastag lágyműanyagból volt. Nem tudom ki tervezte, de hogy nem 20kg-os súllyal számolt, az biztos.) A lényeg, hogy nekem kellett elcipelnem a bőröndöt a vasútállomástól hazáig. Grrr... pedig mondtam anyámnak, hogy ne hozzon semmit, és leginkább kaját ne. Úúúúgy reménykedtem, hogy megérti... de nem. Azt mondta, hogy csak egy kicsit hozott, épp csak kóstolót. Noss ez az épp csak kóstoló a következőkből állt, és fejből írom, lehet kimarad valami: nagy műanyag doboz fasírt és oldalas, másfél kiló sajt , 3-4 kiló barack + kajszi + alma, paprika, paradicsom, uborka, 2 rúd bejgli, zsömle. Egyszerűen nem bírom fölfogni, hogy mégis ezen mi a nem sok. Ha komoly fizikai munkát végzek, és csak otthon kajálok, akkor ebből elélek 1 hétig... őt meg most nem számolom, mert ő most "fogyókúrázik", úgyhogy csak uborkát eszik. Szóval elcipeltem a nettó 15 kiló kaját otthonra (közben anyáztam sokat a letört kerék miatt), és visszafogtam magam, amikor megláttam a hihetetlen ennivaló mennyiséget amit cipelnem kellett. Ekkor más sejtettem, hogy nem nagyon fogunk menni étterembe (pedig mennyire szerettem volna finom rénszarvast meg paprikás-mártásos steaket enni...), és igen, anyám közölte, hogy ő most fogyókúrázik, úgyhogy ha lehet, akkor ő nem enne semmit az étteremben, majd megkóstolja amit én rendelek. Érted, ő ott ül, bámul, miközben én falatozom. (és utána meg majd mondja, hogy minek adtam ennyi pénzt érte, amikor otthon ott a sok kaja, miért nem inkább azt eszem.) Szóval megköszöntem a naccerű ajánlatát, és sajnálkozva lemondtam a finom steakről. Majd ha jön Juli, őt talán jobban rá tudom venni, hogy menjünk fancy étterembe. Anyám meg kihagyja a legjobb dolgot Norvégiában (nevezetesen a rénszarvassültet).
Szóval ezután elindultunk járni a városban. Az időjárásjelentés szerint esős hétvégére számíthattunk (be is jött), úgyhogy mielőbb minél több dolgot meg akartam neki mutatni, mert ki tudja meddig tart ki az eső előtti idő. Úgyhogy péntek este megnéztük Aker Brygge-t, a várat és a Vigelands parkot. Jó volt, de a végére már eléggé elfáradt(unk), úgyhogy a szoborpark végét már nem láttuk. Szombaton Bygdøy volt soron, Aker Brygge-ről áthajóztunk a félszigetre, megnéztük a falumúzeumot (ettem helyben sült régifajta kenyeret, a lányka aki csinálta nagyon kedves volt... anyám persze nem kért, mert fogyókúrázik... röhelyes, de inkább sajnálom, pedig finom volt. Kaptam hozzá juharszirupot is.), Vikingmúzeumot, Kon-Tiki-t. A végére már elege lett anyumnak, úgyhogy hazajöttünk busszal. (és ekkorra már zuhogott az eső is)
Vasárnap pedig egész nap esett, úgyhogy otthon voltunk.
Van ilyen céges lépésszámláló, előző héten szerdán vagy csütörtökön kaptam. Amikor anyámmal találkoztam, akkor kb 9300 körül járt. Most 46000. Úgyhogy azért jó sokat járkátunk.
Egyelőre ennyi, de még hátra van 4 nap, amit azt hiszem nagyon nehéz lesz kibírni. Elképesztő, hogy az ember szülei mennyire idegesítőek tudnak lenni. Pedig én állítólag birkatürelmű ember vagyok...

Arghhh... elfelejtettem, hogy RSS-en is olvasnak emberek, szörnyű.
OK, mentségemre szóljon, hogy az RSS logot a blog adminja alapból nem jeleníti meg, mivel egyébként sem mond túl sokat: az RSS readerek ugyanis időközönként ránéznek az xml-re, és kész, nem jelentenek valódi olvasót.
Safaris bugot majd ha lesz kedvem megnézem... de ahhoz kellene egy Safari. Továbbra sem szeretem az Apple termékeket (beleértve a szoftvereket is), úgyhogy általában fizikai fájdalmat okoz még a Quicktime föltelepítése is. De majd ránézek talán. Safarihoz létezik JS debugger egyébként? Hmm... ha végeztem a Zsós melóval, akkor kicsit ki kéne takarítani a blogot is, jópár dolog nem működik rajta rendesen, másik jópárat meg nem is szeretek már. Amikor csináltam fun volt, de már nem tetszik (pl ez a postokat összecsukó cucc... brr, utálom.). Az adminon sem működik jól néhány JS kontrol, és a designt is meguntam. Majd lecserélem azt is.
Anyám érkezik nemsoká. Elméletileg már repül... én meg nemsoká lépek le, és megyek elé a reptérre.
Még 2 nap, és Juli hazaér, még 7 nap és én is. Hajj, de várom már...