Még hétfőn megnéztük kedvesemmel a Shrek 3-at. Eddig nem volt érkezésem pár sort írni róla, de majd most.
A Shrek 1 és még a 2 is kellemes emlék számomra, hatalmas röhögések, vigyorgás kifelé jövet a moziból, és legalább fél óráig csak a filmről beszélés. Ezzel szemben a 3... hát nem is tudom mit mondjak. Voltak benne poénok, de hogy maradandó emléket nem adott, az biztos. Ha a csizmáskandúr nem lett volna benne, akkor még azt is mondhatnám, hogy ez egy szar film. De az már szinte szentségtörés.
Hogy mi a legnagyobb bajom a filmmel? Az hogy Shreknek nincs humora, elveszett a cinizmusa és a lelke mélyéről jövő lenézése a mesevilág - szellemileg igen gyakran visszamaradt - lakóival szemben (pedig ez sok poén forrása volt). Emellett Shrek ogréktól eléggé szokatlan módon gyengéd és érzékeny lélek lett... hol van már a fülből kihúzott zsírdarabra gyújtás, vagy a békafújás (ezek egyébként benne vannak megint, de másodszor már nem poén, inkább újabb rossz pont). Sőt, nemcsak gyengéd, hanem gyenge is, ahelyett hogy szétcsapna a rosszfiúk között, hagyja magát megbilincselni, majd "ádáz" szócsatát vív a főgonosszal (amiben semmi poén nincs). Egyszerűen béna. Fióna sem különb... hol van már a mátrixos bullettime-os körrúgás, a menekülés amire futja neki. Grrr... egész fölhúztam magam ezen a felsoroláson...
De még folytatom: a gonoszok gyengék, bénák, hülyék, semmi koncepció, semmi távlati terv, "legyünk mi a királyok" - ennyire futja.
Arthur (egy új főbb szereplő) iskolatársaiban is annyi, de annyi lehetőség lett volna még, ehelyett 2 középiskolás sztereotípia elpuffantása után ki is fogyott a lőpor. Merlin béééna, mennyivel jobb lett volna, ha Merlin a főgonosz, és szövetkezik Szőkével (nem a Mi Szőkénk, hanem a másik) egy nagyobb cél érdekében. Ehelyett szenilis öregember lett belőle, akitől 1 jobb poénra futotta, grrr....
Szóval összesítve minden szereplő egy kalap szar, kivéve Szamár aki sajnos kicsit a háttérbe szorult, és Csizmáskandúr.
Technikailag sokat fejlődött a Shrek, látványra sokkal szebb, a történetben is nagyon sok lehetőség volt, de a megvalósítás egyszerűen siralmas, ha annó ílyen szinvonalon jött volna ki, azaz ez lett volna az első rész, akkor akkora bukta lett volna, hogy kirúgják az egész gárdát és gyorsan eladják a jogokat is.
Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a történet alapján ennek kellett volna a legjobb résznek lennie, de a szereplők, akik eddig a hátukon vitték az egészet, akikért beült az ember a moziba, azok hiányoztak.
Ne nézzétek meg moziban, torrenten nemsokára fönn lesz, egy 2 CD-s ripet megér, többet nem.

Már írtam korábban hogy jól rákattantam a zenéjükre, ma viszont sikeresen ráakadtam egy eddig fölnemlelt albumra a Last.fm-en. Le is töltöttem jól, mert azt írta hogy free, és tök jó. Nagyon jó. csak azt hallgatom megint. A kocsiban is azt szoktam (kevesem legnagyobb bánatára... az első taktusok után heveny remegés tör rá, és gyorsan kiveszi a lemezt és olyan mélyre rejti a CDtartóba, amennyire csak bírja.), úgyhogy most írhatok mégegy lemezt . Leborulok az internet hatalma előtt.
Valaki elmondhatná, hogy hogyan lehet Paypalom, mert akkor megvenném ezt az albumukat is meg az újabbat is.

Ez de állatságosan nagyon jóságos: pucsipucsi. Mindig is ilyet akartam titokban, ilyenre vágytam. Végre valaki fölfedezte ebben a termékben levő hatalmas üzleti potenciált. Ki vesz nekem ilyet?
Aki lusta, vagy nem tud angolul, annak ez egy kulcstartora tehető cucc, ami akkora mint egy mp3 lejátszó, vannak rajta ilyen gombok, amiknek a lookandfeelje olyan, mint a kipukkantható múanyag csomagolóanyag, csak ezt végtelenszer ki lehet pukkasztani, és lehet nyomogatni. Arghh... függő vagyok csomagolóanyagkinyomásból... hol lehet ilyet venni?

Csak egy gyors leltár a hétvégéről:
Szombat reggel indultam végiglátogatni szüleimet. Kedvesem lemondta, úgyhogy egyedül. Reggel egész időben sikerült elindulnom, tankolás majd egy másik kútnál autópálya matrica beszerzése (az első kútnál nem volt). Lillával úgy beszéltem meg, hogy elmegyek nagyanyánkhoz, ott találkozunk, és onnan megyünk ketten egy kocsival Kiskörére (Abádszalókkal szemben a túlparton van, nagyon jó hely, kevesen vannak, nyugis és tök jó). Egész korán odaértem, Lilla még sehol, úgyhogy beszélgettem anyámmal, nagyanyámmal, keresztapámmal is, majd miután megérkezett Lilla mentünk fürödni. Az én autómmal mentünk, gyorsan odértünk, kb fél óra múlva Másik két unokatesó is befutott (elnézték az autópálya lehajtót, úgyhogy majdnem Miskolcig mentek ), fürödtünk, ettünk lángost, labdáztunk.
Fürdés után vissza nagyanyámhoz, kicsit még sétáltam Lillával a gáton, majd elindultam apámhoz.
Vasárnap korai kelés, voltunk édesapám unokatestvérénél, fölszedtük a barackot, és este jöttem vissza Pestre. Kedvesemmel jól összeszerveztük, hogy pont akkorra érek oda mire ő is befut a Nyugatiba, de persze késtem egy negyed órát. Hazaértünk, és gyorsan lefeküdtünk, mert ma is 5-kor volt reggel kelés.
Nagyon jól ment az autóm, 7.1-et fogyasztott úgy, hogy végig ment a légkondi (az pedig legalább 0,7 liter plusz), és a vezetés is egész jól megy már.

"A tiedet már megbeszéltük, köszünjük a részvételt."
Ez olyan jó érzés volt, érzem hogy szükség van rám, hogy számítanak a munkámra, és ha veszem a fáradtságot, és próbálok pluszt csinálni, az értékelve van.

Szerda estével kezdődött, megbeszéltem Blash-sel, hogy megyünk és tekerünk egy jót. Leléptem a gyárból 17-kor, 18-kor indultunk is. Én nem tudtam mit tervez, de olyan kemény egész naposnak is elég túrát nyomtunk le kb 4 óra alatt, hogy majd behaltam a végére. Fölvitt Budapest legmeredekebb lejtőjén, és kivitt a Nagy Kopasz kilátójához. Visszafelé ráadásul nem találtuk a megfelelő ösvényt, úgyhogy kissé kerülve jöttünk vissza. A végén 56km-nél állt meg a napi számláló, én meg teljesen kivoltam...
Csütörtök reggel bevittem kedvesem Gödöllőre, aztán gyorsan összekészültem, és irány a következő túra, Rainmannel Pap-rétre. Nagynehezen elvergődtem az Északi Vasúti összekötőhídig, és indultunk is. Itt is meglepő volt a túra hossza, de legalább kevesebb terep volt benne eleinte... A túra végére elértem az abszolút kimerültséget; a visszaút során le kellett szállnom a bringáról 2x, és leülnöm, annyira kivoltam. A végeredmény 92km volt, nem tudom hogy bírtam ki, de az biztos hogy most 1 hétig bringa közelébe se fogok menni az biztos.
A legfurcsább, hogy még alvás után sem vagyok kipihenve, amikor a mozgólépcsőn sétálok, utána pihennem kell. Így még soha életemben nem voltam elfáradva szerintem.
Emellett még le is égtem, mert kedvesem lenyúlta a napvédő krémet, de az már szinte semmi, eltörpül a fáradtság mellett.
Volt évzáró buli is a japánalapítványnál tegnap, megkaptam az eredményem, és utána volt egy kis buli... utána pedig páran a csoportból (az összetartóbb emberek) beültünk a Szerájba, és kajáltunk egy jót. Huhh... ennyi minden történt...

Avagy hogyan csesszünk el soksok időt fölöslegesen.
Legújabban talált naccerű addiktív flashjátékok, természetesen csakis munkahelyi használatra:
Flash Circle TD - régi jó ismerős 2. verziója. Én a 92. wave-ig jutottam el, aki azt übereli, annak gratula.
Damn Birds - egy szoborral kell lelőni a minket leszaró madarakat. Nagyon jó, és eléggé nehéz, még a 4. fegyvert sem sikerült soha megvenni.
Hangyás TD klón - jönnek a hangyák a delicious cake-ért, ami a miénk, és meg kell védeni. Addiktív, állítólag 12000 pontnál tovább nehéz jutni.
Jó munkakerültést nektek.

Péntek: este céges buli... nagy nehezen rábeszéltem magam, hogy menjek, mentem is, útközben begyűjtöttem Pitcsodát (autóval mentem, mert az jó). Ott voltunk, volt sok műanyagból készült lány és nő... szép lányt keresve sem találtam köztük, aki volt, azok is a kollégák barátnői/feleségei voltak (1db/kolléga, nem belekötni). Pitcsoda találkozott egy régi tanítványával, aki felszolgált ott, ő volt a legnormálisabb a hostess csajok közül. Aztán eljöttünk. Pont.
Mivel kérdezték tőlem korábban, hogy mennyi ideje dolgozom a cégnél (5 éve lesz júliusban), ezért arra számítottam, hogy majd kapok valamit. Nem kaptam . Mások igen. És most nagyon irígy vagyok . Majd talán a 10 éves  évfordulókor (ha megérem).
Szombat: Mivel mindenképp meg volt ígérve, hogy az éppen aktuális taszkomat befejezem a héten, és az nem jött össze, így bementem szombaton, hogy befejezzem ami maradt (friss build, teszt, ellenőrzés), szerencsére semmi újabb probléma nem merült fel, úgyhogy reggel fél 10-re már otthon is voltam. Zsót kicsit megpiszkáltam, és végül sikerült elmenni vele bringázni, jól beállíttattuk az új első váltóját. Ezzel el is ment a délelőtt nagy része... hazaérés után nekigyürkőztem, hogy én akkor most főzni fogok. Igen, jól olvastátok, főzni. Én. Hiába, nincs pénzem, és máshogy nem juthat az ember egy jó lecsóhoz. Apámat még csütörtökön fölhívtam, és elmondta hogyan kell csinálni, úgyhogy teljesen föl voltam készülve rá (alapanyagok beszerezve (az olaj kicsit avas, de az nem baj), howto is megvolt). Egész gyorsan összeütöttem, és a végeredmény fenomenális lett. Nem olyan jó mint az apámé, és kicsit sótlan is, de szerencsére ezen utóbbit lehet korrigálni később. Gyorsan be is faltam a felét, ettől jól bekómáltam, lefeküdtem, és aludtam 17:00-ig. Ezután átbaktattam meetre, megnéztünk egy filmet, jó volt a társaság, beszélgettünk sokat.
Vasárnap: Kelly's klubbos társasággal volt tekerés tervezve, nagyon vártam már, és kíváncsi is voltam az emberekre. Időben fölkeltem, időben elkészültem, időben elindultam (hihetetlen, ez nem szokott sikerülni), oda is értem a találkozási pontra, összegyűltünk, elindultunk, és sooookat tekertünk. Este 5 után értem haza, nem is tudom mikor, túlságosan el voltam/vagyok fáradva. Terepen lenyomtunk majd 60km-t. Fáj mindenem, láb, váll, kar, csukló (az különösen tropa), leégtem a napon, stb. de nagyon jó volt. Néhány kép, és élmények szemezgetése a galériában.
Most pedig itt ülök a galériában (ez egy másik, a szobámban van, és fából készült), és várom kedvesemet, aki megígérte hogy még ma este befut, és tőlem indul holnap kora reggel. Remélem megkóstolja az istencsodafinom lecsómat, és jó véleménye lesz... Azt hiszem, ide is ért, majd mesélek, mit mondott.

Tegnap kicsit korábban leléptem a cégtől, és Zsóval meg Blashsel tekertem egy tök jót.Nem mentünk sokat, kb 35km volt összesen, de volt benne terep is, úgyhogy most érzem a lábam rendesen. Hogy pontosan hol jártunk, arról gőzöm sincs, mert úgy elkeveredett a belső térképem, hogy én azt hittem, hogy már kiértünk a Budai hegység túloldalán, amikor visszaértünk ugyanoda, ahonnan indultunk. Ami biztos, hogy kereszteztük vagy 3x a kisvasút sínjét. A legjobb az volt, amikor bementünk a susnyásba, és egyszer csak vége lett az útnak, úgyhogy toltuk vissza a cangát, mert olyan keskeny és rossz út volt. Utána találtunk egy másik ösvényt, ami szó szerint egy trágyadombban ért véget. Alig találtunk ki abból az útvesztőből.
Emelett a tegnap említett Kellys klubos dolog is beindul talán, most úgy néz ki, hogy megyünk Vasárnap tekerni egy jót. Útvonal még bizonytalan, és talán 3-an leszünk.
Olyan jó lenne ha lenne már kedvesemnek is gépe, jöhetne velünk... elméletileg ez most könnyű lesz, mert senki nem egy erőgép a társaságból.

Tegnap délután kiderült; átmentem, 68 ponttal. Megkérdeztem hogy mennyi ebből a tanári hátszél, és azt mondta László-san, hogy egy kicsi. Ez akármit jelenthet, soha nem tudom mikor viccel, és hogy a vicc mögött valójában mennyi az igazságtartalom. Szerintem azért egy kicsit segített a pontokon.
Mindegy, a lényeg, hogy átmentem, és jövőre folytathatom, és hogy nyáron szégyenkezés nélkül járhatok az elméletben már szervezett japán-szintentartós csoporttalálkozókra.
Rátaláltam a Zinterneten a Kelly's Klub nevű kommunity-re, és gyorsan regisztráltam is, úgyhogy lehet hogy megyek velük túrázni. Majd mesélek, hogy mi van, és hogy megyek-e.

Túl vagyok a japán vizsgán. Tegnap este volt, paráztam is, rosszul is sikerült, úgyhogy ma várható hogy fölhívnak, és közlik hogy menjek be csütörtökön is pótlólagosan számot adni a tudásomon ementáli sajtjáról. Ehh, de költői.
Utána gondoltuk megünnepeljük a sikeres/telen félévet, és 6-an beülünk csokizni a ComCom-ba (holland csokizó a Wesselényi utcában), de mikor odaértünk kiderült, hogy bezárt vagy végleg vagy költözés miatt, tartok tőle hogy végleg, mert semmi infó vagy note nem volt kirakva. Pedig tök finom volt az a csoki amit ott ittam. Szóval úgy tűnik a ComCom megszünt.
Jobb híján a Kálvinon levő kávézóba ültünk be. Nekem nem nagyon jött be, mert bár a pincér normális volt, a banánshake-nek olyan íze volt, mintha romlott lett volna a tej, amiből csinálták. Továbbá semmi mást nem lehet ott kapni csak kávét és kapucsinót mindenféle arányban és ízben. És én nem szeretem a kávét.
Tudom, aki nem szereti a kávét ne menjen kávézóba...

Szombaton az volt a terv, hogy reggel 10 előtt elindulunk az Árkádba, bevásárolunk 4-en, és utána megyünk tekerni egy nagyot. Szép terv, előtte este még mindenkivel lebeszéltük, és mindenki szerint OK volt, beleegyezés, satöbbi. Reggel fölébredek időben, ventrin kommentben vár egy üzenet az egyik sráctól, hogy ő inkább mégsem, IRC-en meg egy másik üzenet egy másik sráctól, hogy most fekszik le, és hogy reggel ő sem jönne bevásárolni mert nem tud fölkelni (mindezt valamikor negyed 5 magasságában). OK, gondolom, 2 minusz, de az egyik legalább tekerni jön (már csak azért is jó, mert én nem tudom az utat, és aki későn feküdt, az vezetett volna minket). Nem baj, Zsóval ketten elindultunk, bevásároltunk mindenfélét, nem siettünk, hogy ki tudja magát aludni a srác, így 12 körül álltunk útra készen. Írtam IRC-en a srácnak, kiderült, hogy valójában csak negyed 9 körül feküdt le (reggel). Naccerű, fölhívtam hogy akkor jön-e vagy valami, vagy bármi. Kómás hangon közölte, hogy OK, kel, és bocs. Jól van mondom, megvárjuk, főleg hogy ő vezetne. 2-ig vártunk rá (fél órás útra lakik), nem jött, fölhívtam, és kiderült, visszaaludt, és még akkor is aludt.  Megköszöntük a részvételét, és elindultunk ketten Zsóval. 1x jártam már arra, fejből szépten végigmentünk majdnem ugyanazon az útvonalon amin előzőleg, egész jól emlékeztem rá, magam is meglepődtem. Közben kicsit elkapott minket az eső, úgyhogy a visszautat kicsit megrövidítettük, de így is álltunk a Margit hídi Hév-villamos megálló fedett átjárójában kicsit.
Mivel ilyen későn indultunk kicsit sietni is akartam, hogy időben visszaérjek a Sanyiékkal megbeszélt vacsorára, amit a Sir Lancelotba terveztünk 19-től. Már 18:45 volt mikor az alatt a fedett átjáró alatt álltunk és vártuk az eső végét, de úgy gondoltam gyorsan eláll, és majd kicsit kések, de odaérek időben. 19 körül értünk haza (meglepően nem fáradtam el ), gyorsan fölhívtam Pitcsodát, hogy bocs, kések, rendeljetek nekem is, de meg ne egyétek. Tök kómásan fölveszi a telefont, (már csak a "nem akarok iskolába menni anyúúú" hiányzott), és kissé értetlenül érdeklődik hogy ugye nem kaptam meg az SMS-t. A gyanú már befészkelte magát a gondolataimba (főleg egy ilyen nap után), és újra igazolódot a dolog (már meg sem lepődtem), Sanyiék megbetegedtek, és lemondták, csak erről nekem senki nem szólt.
Nem baj, jól kitoltam a világgal, és összecsomagoltam a bringámat, bevágódtam az autóba, és elmentem Vácra kedvesemhez. (akinek ezzel teljesen megborítottam az időbeosztását, de az nem baj )
Pozitívum: legalább a tekerés nagyon jó volt, tök jól esett, és a vezetés is egyre jobban megy.
Vasárnap egyébként voltunk kedvesemmel is tekerni, és nagyon jó volt. Ő is elismerte, hogy jó bringát vettem, én pedig megállapítottam, hogy mielőbb be kell szerezni Nojácskának egy jó bringát. (ASAP)

Japánon lassan véget ér ez a félév is, nekem is elkezdődtek a vizsgázós idők. Tegnap volt az első megmérettetés, egy rövidebb (kb 5 perces) beszédet kellett elmondani mindenkinek. Választani kellett egy ünnepet, arról írni pár mondatot, azt leellenőrizték a tanárok, meg kellett tanulni, majd előadni. Powerpoint javasolt volt, de csak ketten csináltunk (én meg egy lány). Mindezek fölött még én voltam egy másik lánnyal a konferanszié is, úgyhogy ott is produkálni kellett magam.
Szerintem jól ment az előadás, kicsit nehezen tudtam elkezdeni, de utána ment mint a karikacsapás. 5. voltam egyébként...
Gonosz módon fölvettem az egész beszédet MP3 lejátszóval, jól meg fogom vágni, és majd elérhetővé teszem az egyes résztvevők számára, jó nagy meglepetés lesz szerintem.
A konteszt után wasabiba mentünk, ugyanis Licht (aki sógorjelölt is egyben) akart menni, és hívott másokat is. A végén 5-en mentünk, Tamás (egyik japános csoporttárs), Zsó, Licht, Nojácska és én. A Wasabi allyoucaneat jellegű étterem, azaz befizetsz sok pénzt és annyit ehetsz amennyi beléd fér. Az a legjobb, hogy az asztalok mellet egy futószalagon utaznak a pici porciók nagyon gusztán elkészítve, azaz csak vársz, hogy jöjjön valami, amire van gusztusod, és azt leveszed. Ami szerintem nagyon-nagyon emlékezetesen finom volt, az a fehér leves, az ananászos csirke, a mákos gömb, és a legnagyobb meglepetésfinomság, az a sült banán volt. Én nem is gondoltam, hogy a kínai sült banánt még fölül lehet múlni, de a Wasabinak sikerült; kicsit csípős, paníros, hihetetlen finom. Mindenképpen vissza kell még menni oda párszor, mert olyan jó volt. Utána alig bírtunk mozogni, a hazaséta pedig legalább 2x annyi ideig tartott mint normálisan. Ma sem nagyon fogok enni, az biztos, annyira jól laktam.

Tegnap kedvesemmel megnéztük a Kalóz 3. részét moziban. Felemás érzéseim vannak; tetszett, nem volt unalmas egy pillanatig sem, a trükkök rendben voltak, Johnny Depp hozta a formáját jól, de valahogy mégis hiányzott valami. Lehet hogy nekem a hozzáállásom a rossz, de nekem a 2. jobban tetszett (nekem a 2. az elsőnél is jobban tetszett, de azt hiszem egyedül vagyok ezzel a véleményemmel). Az első rész kalandfilm volt néhány poénnal, a 2. rész hatalmas poénkavalkád, a 3. visszatért a kalandfilm pár poénnal vonulathoz.
Amit még előnyként föl lehet hozni, hogy szerintem nem ül le a film, és a hosszúsága ellenére nem várja az ember a végét. Legalábbis szerintem. Nojácskával mi vittünk ellátmányt, úgyhogy némi nass azért nem árt.
Mindezekkel együtt lehet hogy meg fogom venni DVD-n, mert azért az utóbbi idők filmjei közül kiemelkedik rendesen.

Péntek este jó sokáig voltam munkahelyen, mert ledolgoztam soksok lógást, úgyhogy 9 volt majdnem mire hazaértem. Elég gyorsan lefeküdtem, kedvesem pedig meglepett engem, mivel bulizni volt Pesten, és utána hozzám jött. Nagyon aranyos volt.
Szombaton elkísértem a Nyugatiig, aztán hazamentem és meet.
Vasárnapra az volt a terv, hogy bringázunk (kicsi csapatunk már 5 főre duzzadt, az előző heti 2-ről). 11 óra körül vonattal eljutunk Gödöllőre, és onnan kerekezünk a környéken mindenfelé. Gyakorlatban 11-kor keltettem az egyik srácot, mivel elaludt, egy másiknak pedig kerékgondjai akardtak, úgyhogy már azon gondolkodott, hogy nem is jön, úgyhogy Zsó és én kocsiba pattantunk, vettünk a teszkóban egy belsőt, és elrobogtunk Bast-hoz, megjavítottuk az egyes számú hibát, majd hirtelen felindulásból bepakoltuk a bringát és a tulaját is a kocsiba, és hazaszáguldottunk. Otthon pillanatok alatt bringára váltottunk és rohanás a Keletibe, mert 13:40-kor indul a vonat. 13:42-kor odaértünk, de szerencsére 14:05-kor is volt vonat, és a kaller tök normálisan megengedte, hogy eltorlaszoljuk az ajtót (mivel az első megállónál leszálltunk).
Gödöllőn tekertünk vagy 25 km-t, jó részét durva terepen (utálom a homokot), úgyhogy akik most kezdték a tekerést, azok jórészt teljesen elfáradtak. Este 9 után értem haza...
Jó volt, ismétlés jövő héten, lehet hogy duplán, mert lassan kedvesem drótszamara is elkészül, és akkor semmi nem menti meg őt attól, hogy cibálva legyen túrázni.
Egyébként nagyon szép helyeken jártunk; a galériába a nap folyamán majd töltök fel pár képet...
Album: Gödöllői bringázás