Sokat kihagytam mostanában a mesélésböl, nem tudom mit fog sikerülni pótolni, de azért igyekezni fogok. Nagyjából azért nem írtam, mert nem volt kedvem nekiülni, és összefoglalni a napi történéseket.
Nem is emléxem már miröl írtam legutóbb, de azt tudom, hogy az elözö pénteki ebéd már nem volt benne, tehát arról fogok legelöbb beszámolni, aztán végig kronológiai sorrendben.
Tehát péntek. Korábban meg volt már beszélve, hogy az a cég, akinek dolgozunk megvendégel minket majd, és ezt péntek délre tették. Mikrobusztaxi jött értünk (kitérö: itt Norvégiában minden taxiban van POS terminál, azaz kártyával azonnal lehet fizetni. Azt nem tudom, hogy ez amolyan taxikártya-e, amit késöbb, vagy elöre kell fizetni, de nagyon hitelkártyának nézett ki, amit odaadtak), és fölvitt egy közeli hegy oldalába, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az egész Oslo fjordra, és a környékre. Tavaszias idö volt, csak olyan -1-0 fok, meg enyhe napsütés, tehát a helyiek elég lazán voltak öltözve. Én eléggé fáztam :-) Bent a vendéglöben nagyon hangulatos környezet, csupafa minden (mint általában... a norvégok rengeteg fát használnak építkezéshez még most is. A város kertesház részeiben, meg a szigeteken is csak faházak vannak szinte. Kö alig.). Nagyon csinos pincérlány vezetett az asztalunkhoz, és hozta az üdítöket (céges policy: semmi alkohol. Nem tudom, hogy ez a vezetöi megbeszélésekre is vonatkozik-e, de ránk alsóbbrendü lényekre mindenképp.) Nem tudom írtam-e már arról, hogy a Norvég kenyér milyen finom. Most írok. A legfinomabb kenyerek, amiket életemben ettem mind itt vannak. A Top 5 legalábbis csak Norvég kenyér, de szerintem a Top 10-ben is csak 1-2 magyar van. Hihetetlen választék, és mindmind finom, sokmagos, soxínü, mind finom, és nagyon sokáig eláll, és olyan, amilyennek lennie kell. Noss az elöétel is kenyér volt vajjal. Én nem sokat ettem ebböl, gondolván, majd a föétel. Leves nem volt, gondolom erre az annyira nem szokás. A föfogás rénszarvas sült (gyanítom, hogy pácolták, mert nagyon omlós volt és ízletes), spárgával (talán) és héjával sült burgonyával. Naaagyon finom volt, bár a többieknek, föleg a nagyon húsevöknek, kevésnek bizonyult. Nekem pont elég volt, teljesen jól laktam. A föfogás után meglepetésre desszertet is kaptunk. Ezt volt számomra a legmeghökkentöbb az egész ebédben. Mentafagylalt, cukorbevonatos puddinggal, és eperlével. Nagyon érdekes íze van annak a mentafagylaltnak, színre olyan mintha pisztáciafagyi lenne, de az íze... elöször azt hittem, hogy füböl készült (nem nevet), aztán kakukkfüre gondoltam... utána megsúgták, hogy micsoda.
Ebéd közben megkérdeztem, hogy miért van egész Oslo feldúrva, de olyan szinten, hogy nincs egy ép ház, amit ne renoválnának vagy építenének rajta valamit. Kiderült, hogy most nyáron fogják ünnepelni a Svédországtól való elszakadásuk 100. évfordulóját, és erre nagynagy ünnepségsorozat készül, és ehhez rakják rendbe a várost. Állítólag nem lesznek vele kész idöre.
Szombat. Miklóssal elhatároztuk, hogy megnézzük az Oslo fjord szigeteit. Mivel a bérlet, amit vettünk kompra is jó, ezért nem került semmibe. Az Oslo fjordban ha jól emléxem 4 vagy 5 lakott szigetecske van. Méretük igen apró, van amelyik szerintem még a Margit Szigetét sem éri el, és kis túlzással mind ugyanakkora. A legtávolabbin ki is szálltunk szétnézni. Rettentö furcsa volt. Apró, csodaszépen rendbentartott faházak, valóságos ékszeres ládikák vannak elbújtatva a fák és bokrok között, a szivárvány minden színére befestve (1 ház 1 szín :-)). Tényleg nagyon aprók, és ahogy láttam közüzemi szolgáltatások sem nagyon vannak. Az biztos, hogy vezetékes víz nincs ott ahol voltunk. A part nagyon érdekes, 10 centi vastagon borítja a tenger által kihordott rengeteg kagyló, és van olyan hely, ahol moszatágyon lehet sétálni. Sajnos a kagylók nagyából 3 fajtához tartoznak, abból is kb 95%-ban egy fajta, ami a hajók oldalára szokott tapadni, 4 %-ban a Shell márkajelzéséböl jól ismert kagyló, és 1 % ilyen lapos fehér. Próbáltam gyüjteni párat, de egyrészt nagyon aprók, másrészt meg mind olyan elhasználtnak tünt. Viszont... a talaj nagyon érdekes. Általában sziklán jártunk, viszont ilyet én még soha nem láttam. Olyan, mintha tégla, és közötte habarcs lenne, de a habarcsrész kb 3x vastagabb mint a téglaréteg. Könnyen málik, rálépsz, és hallatszik a talpad alatt, ahogy ropogva törik. Olyan helyet is találtam, ahol úgy viselkedik ez a szikla, mintha elkorhadt fa lenne, és a fa rostja egyenként letörhetök... Nagyon furcsa volt kézzel (2 ujjal) követ törni, amely mintha szálakból állna. Hoztam is el belöle egy darabot, nagyon érdekes. Azt el is felejtettem említeni, hogy nincsen a szigeten valódi müút. Csak földes, vagy kavicsos út van. :-) Igaz autó sincs, úgyhogy nem kell. Végeredményben arra jutottam, hogy nagyon szeretnék egyszer pár napot itt lazítani, és semmi mást nem csinálni, csak kedvesemmel nézni a naplementét, vagy sétálni a parton, vagy forró kakaót inni a teraszon. Tovább nem lenne jó, mert gyorsan meg lehetne unni, de 4 napot szívesen eltöltenék itt. Nem tudom írtam-e már a tengerröl magáról. Most közelebbröl is volt lehetöségem megismerkedni vele. A Tenger itt teljesen fekete. Nem vicc, olyan, mint a diópác, vagy az ében. Nem maga a víz ilyen, hanem szerintem a talaj a víz fenekén, az festheti meg. A víz meg persze nagyon hideg, eszembe sem jutott fürödni. Azért hogy teljes legyen a kép a szigettel kapcsolatban, nekem nagy csalódás volt, hogy a part szinte mindenhol nagyon koszos (ezért sem szerettem volna fürödni). Rengeteg szemét van mindenhol elszórva. Hajódarabkáktól kezdve, rengeteg müanyag zacskó és öveg, és törmelék. Az nagyon nem tetszett... de még ezzel együtt is szívesen lennék ott pár napot. Este nagyon elfáradva, és átfázva értünk haza... azért hideg van még itt.
Hallottam, hogy otthon Magyarországon már megérkezett a tavasz, 20 fok, meg minden. Hát itt még mindig tél van. Az itteniek mondták, hogy most nagyon enyhe telük volt, de az elég sokáig kitart. Máskor már náluk is megindul ilyenkorra az enyhülés. Itt még mindig 0 fok, vagy az alatt van picivel napközben is a hömérséklet. Pluszba csak dél körül mehet, mert néha azért már kicsit felolvadnak a tócsák az úton... de délután 3-ra az is visszafagy. Szóval nálunk még tél van... Majdcsak változik.
Vasárnap. Még pénteken mesélték a helyiek az ebéd folyamán, hogy van nem messze egy bobpályaszerü dolog, ami elég veszélyes, úgyhogy a céges policy tiltja, hogy kivigyenek minket, de próbáljuk ki, mert nagyon jó (hosszan ecsetelték, hogy legutóbb egy angliai üzletfél próbálta ki, és hogy hogy eltört a csuklója, korábban meg egy francia pasi repült vagy 15 métert vele be a susnyásba). A többiek kitalálták, hogy akkor vasárnap fölmegyünk. Jó hosszú HÉVezés után, ami most már hegyivasúttá is elölép a szememben, megérkeztünk a többiek által mondott helyre. Bobpályaszerüség sehol, de sokfelé indultak utak, gondoltuk sétálunk egyet. Elöször az egyik irányba indultunk, ahol láttunk TV tornyot, sifutópályát, szánkópályát, és nagyon helyes goffriáruslányt is. (Pitcsoda: le is fotóztam, úgyhogy majd meglátod) Le is ettem magam goffrival. :-S A másik irányba még ennyit sem találtunk... De legalább jól elfáradtunk, és született egykét jó fénykép. Este összeültünk, és vééégre játszottunk egy nagyot közösen (Q3A). Azóta már máskor is, és nagyon jó. Szerencsére a munkatársak jó része (nem mindenki) szeret lövöldözni, úgyhogy amíg meg nem unjuk, addig lesz soksok netes játék. :-)
Húsvét a norvégoknál. Már pénteken az ebéd alatt szóltak, hogy a város ki fog ürülni a hét közepére, és Szerda déltöl nem lesz semmilyen üzlet nyitva, úgyhogy vásároljunk be rendesen, nehogy gond legyen. És persze ez azt is jelenti, hogy csak mi, magyarok, fogunk dolgozni a szünet alatt. Nagyon durva lesz, ugyanis még rendelni sem lehet kaját, mert azok sincsenek nyitva. A város kiürülése egyébként már most is érezhetö, sokkal kevesebben vannak a héven, és az utcákon is. A mesélö (aki figyelmeztetett minket hogy vásároljunk be jól) mondta, hogy ilyenkor mindenki, aki teheti elvonul minél messzebb a fövárostól, és teljesen elzárt apró szállodákban, szállásokban pihen távol a világ zajától. Náluk a húsvét nem annyira vallási ünnep, mégis nagyobb volumene van, mint nálunk, ilyenkor mindenki, de tényleg mindenki pihen. A következö munkanap jövö hét Kedd. Norvégiában nincs locsolkodás, a csokitojásokat a gyerekek kapják alanyi jogon (és itt sem tudja senki, hogy hogyan jön a képbe a nyúl), és nincs semmi egyéb nemzeti szokás. Mármint az elvonuláson és nagyonpihenésen kívül.
Már számolom a napokat, hogy mikor láthatom végre kedvesem. Nagyon hiányzik, és úgy veszem észre, hogy bár meglepöen jól viseljük egymás hiányát (szerencse, hogy van MSN és email), azért mindkettönknek kezd elege lenni, és már nagyon szeretnénk együtt lenni. Hosszú ez a különlét, nagyon hosszú. Nehéz lesz a következö is. De azért már megbeszéltük, hogy a jövö heti találka alatt mit fogunk csinálni, és elkezdtünk (vagyis inkább Kedvesem) nyomozni a nyaralás témakörében is. Még nem akarom elkiabálni, hogy Kedvesem mit talált ki, de ha összejön, akkor Krétához fogható nagyszerü kirándulást fogunk élvezni idén nyáron is. :-P

Üdv az olvasó tábornak. Lassan lassan végetér a 2. hét is, ami pedig azt jelenti, hogy nemsoká láthatom nojácskámat, mert már csak 2 hetet kell ezen kívül kibírni, és már utazhatom is haza. Nagyon várom már.
Legelöször is kezdeném a hétvégi mesével. Szombaton múzeumlátogatás volt, olyan féltíz felé indultunk, és sorravettük a hadtörténeti múzeumot, aztán a Vikingmúzeumot, majd végül a Kon-Tiki múzeumot. Mindezt étlen szomjan, és hideg is volt, úgyhogy a végén már alig vártam, hogy véget érjen. Persze soksok érdekes dolgot láttunk és olvastunk, ugyanis minden múzeumba 2 nyelven van kiírva minden, norvégul és angolul... úgyhogy teljesen érthetö volt. A Hadtörténeti múzeum ingyenes volt, meg is lepödtünk rajta. Igen furcsa az elrendezése, nekiindulsz a tárlatnak, és visszafelé vezet téged az idöben. Én biztos hogy úgy rendeztem volna el, hogy az idö normális folyását követve vittem volna végig a közönséget Norvégia háborúin. Itt fordítva volt, tehát a 2. világháborúval kezdett, és szépen haladt visszafelé. Nem nagyon éreztem annak kihangsúlyozását, hogy habár Norvégiát a németek lerohanták és megszállták, azért a Norvégok között igen nagy volt a nácik támogató bázisa. Nekem legalábbis ez jött le onnan, amit olvastam. Azt írták, hogy 6000 ember vonult önként háborúba a németek oldalán, (legalábbis úgy emléxem, hogy önként), de a végén, amikor ki akarták üzni a németeket, akkor csak 1500 embert sikerült összetoborozni. Szóval furcsa dolog van it, ugyanis ha jól tudom, Norvégiát nem szankcionálták a németek támogatása miatt, mint a magyarokat. Azt is írtál, hogy a németek Norvégiába küldték pihenni és kikapcsolódni a katonákat, gondolom nem azért, mert ott volt a legkeményebb a civil és legszervezettebb a katonai ellenállás. Történelmi ismereteim eléggé hiányosak, szégyenlem is magam, de olyan furcsának tünik nekem az a hozzáállás, hogy ha kijelentem, hogy nem támogatom az egyik küzdö felet, erre az lerohan, én nem állok ellen neki, és utána sem teszek semmit, az azt jelenti, hogy nem bünös, míg ha az ország vezetését fenyegetéssel és zsarolással rákényszerítik, hogy támogassa az egyik felet, de többször is ki akar szállni, akkor keményebb elbírálásban részesül, mint az az ország, amelyik a háborút kirobbantotta (nemhogy az, amelyik jogilag nem támogat, de gyakorlatilag nem is áll ellent). Mindegy, az okos emberek biztos jobban tudják mint én, hogy ez miért van. Távol álljon tölem, hogy politikai és történelmi vitát robbantsak ki, vagy bárkit megsértsek ezzel amit írtam, én ezt tapasztaltam a hadtörténeti múzeumban tett látogatás közben és után. Szóval mindez szubjektív vélemény támogatva hiányos történelmi ismeretekkel. (és lustasággal, hogy nem nézek utána mielött leírom :-P)
A következö állomás a Viking múzeum volt. Meglepöen kicsinek tünt nekem, alaprajza kb egy keresztény keresztre emlékeztet. A kereszt szárában és a 2 vízszintes részében volt kiállítva 1-1 hajó restaurálva. (gyk 3 db). Igazándiból nem tudom miért vannak annyira elhalva az emberek a Viking hajóktól, ugyanis az egész nem más, mint egy jólmegtermett és jól megépített csónak kis vitorlával. Szóval annyira nekem nem tüntek fejlett népnek, habár a kiállított térkép amely azt mutatta, hogy merre tették tiszteletüket a vikingek, az igazán impozáns.
A Kon-tiki múzeum volt az utolsó múzeum amit megnéztünk. Ehhez némi háttérismeret szükségeltetik, ugyanis pl én is voltam olyan müveletlen, hogy nem is hallottam még a leghíresebb Norvég emberröl, Thor Heyerdahlról, aki a 40-es évek végén csinálta az elsö expedícióját, amely során a polinéz szigetvilágból (ausztráliától éjszakra levö soksok sziget) hajózott el papiruszhajón amerikába, és ezt nagyon jó reklámmal tette, zászlajára a föld szennyezése és a természetvédelem volt hímezve... hü de képzavar. Lényeg hogy a világ elsö emberei közé tartozott, akik elkezdték kongatni a "nemjóezígy" harangokat. Ezen a nagy hajóúton használt hajó neve volt Kon-Tiki, innen a múzeum neve. Második köre az Atlanti óceán átszelése szintén papiruszhajóval jóval késöbb indult, ha jól emléxem a 70-es évek elején csinálta. Nagy szó lehetett akkor, mivel éppen dúlt a hidegháború, és olyankor összeállítani, és végigvezényelni egy többnemzetiségü hajót (orosz és amerikai ember is volt a legénység tagjai között) nem lehetett semmi. Utána utazott mégegyszer, az utolsó útja ilyen papiruszhajón az Indiai óceán átszelése a 70-es évek végén volt. Itt a hajó neve Tigris lett. Nagyon nagy hype van ekörül az ember körül, talán csak azért nem lelkesedem annyira érte, mert nem ismerem a történetét, és így kicsit eröltetettnek hat. De egyébként érdekes volt. Thor Heyerdahl egyébként azt szerette volna bizonyítani ezekkel az útjaival, hogy az ösi kihalt híres papiruszhasználó civilizációknak lehetett kapcsolatuk egymással, mert lehetséges papiruszhajón átszelni az óceánokat.
A múzeum után indultuk haza. Kopogott a szemem az éhségtöl, fáradt voltam és nyügös, ugyhogy a nap végéböl nem sok maradt meg.
Vasárnap 12-ig lustálkodtam, utána pedig nem csináltam semmit. Olvastam, pihentem, nagyon jó volt. Már a 4. könyvnél tartok, biztos el fognak fogyni, mire haza indulhatok.
Hétfön, kedden magyarországon szünet volt, nekünk viszont nem, mivel a norvégok nem ünnepelnek semmit ekkor, normális munkanap. Semmi különös nem történt, hacsak az nem, hogy kicsit szocializálódtunk kedd este, és tartottunk egy kis project meetinget Balázs szobájában, pizzáztunk, és kicsit becsiccsentettem... húzós project meeting volt :-P
Szerda. Azaz ma (mert ezeket a sorokat szerdán írom ám) érkeztek meg este kollégáink. Pont ugyanolyan szerencséjük volt mint nekünk, késve indult a gépük, és ezért már majdnem 7 óra volt, mire befutott tölük az SMS, hogy menjünk értük. Teljesen le voltak fáradva, elcsigázva, pont mint mi. Elhoztuk öket a szállásra, utána elkísértük öket a 7-11-igbe hogy tudjanak némi kaját venni. Ök csak 2 hetet maradnak. Irígykedem... de már megbarátkoztam a mégegyhónappal is. Csak azt sajnálom, hogy kedvesemnek nincs kedve jönni ide egy kicsit. Pedig milyen jó lenne, Miklósnak is jön a kedvese vagy 5 napra, úgyhogy addig fognak járni mindenfelé... én meg csak irígykedni fogok rá. :-S De majdcsak eltelik az is. Ez az 1 hét is gyorsan elszaladt, már csak 2-t kell kibírni, és túl is vagyok a felén.
Lassan zárom soraimat, mindent leírtam ami történt... azt hiszem.

Lassan véget ér a munkahét, és nem írtam még nektek szinte semmit. Igazándiból azért nem, mert nagyon nem is történt semmi, ha leírom a napi menüt, meg hogy mit ettem, az nem olyan édekes. Most hétvégén majd remélhetöleg kicsit több dolog fog történni, de majd meglátom. Majd tudósítok.
A legfontosabb dolog, ami történt velem, hogy kiderült, nem Április elején, hanem Április végén fogok hazajönni a jelenlegi állapot szerint. Azaz még egy hónapot a nyakamba sóztak fönökömék. Azért írom, hogy a jelenlegi állapot szerint, mert ha így megy tovább, akkor ez a dátum sem biztos. Természetesen. Leírom, hogy ez hogy lett közölve a fejemmel :-) A fönököm bejelntkezett a csevegön, és megkérdezte (mintha nem tudná) hogy meddig is vagyok én Norvégiában. Mondtam neki, hogy rosszul kezdi, de ez nem tántorította el, és mondta, hogy még egy hónapot kellene lennem. Kérdeztem, hogy ez most opcionális, azért kérdezi, vagy csak szeretné finoman közölni, hogy itt leszek még egy hónapot és kész. Erre kibökte, hogy inkább a 2. Rabszolga vagyok. Szerintem.
Panaszkodjak tovább? Április elején hazajövök, otthon leszek 2 napot, aztán jövök vissza. Kedvesem nagyon szomorú lett, amikor közöltem vele, hogy még egy hónap, de nem tehet ellene... szerintem már kezdi föladni a reményt, hogy hazamegyek, de még kitart. Próbáltam megszervezni, hogy jöjjön el egy hétre, de nem fog menni. :-( Pénzem sincs rá (nekem kellene fizetni a jegyet, meg mindent), és úgy látom, hogy kedvesem sem nagyon merné. Egyedül kellene repülnie, mert nem tudok elé menni, és elkísérni. Próbáljátok rábeszélni :-) ha akar jönni, akkor elintézem neki. :-D
Elolvastam a 2. könyvet is, és már a 3.-nál tartok. Az pedig nem jó, báááár, ha arra gondolok, hogy 2 hónapig leszek, majd hozok még másokat.
Egész jól helyrejött a torkom, már nem fáj, és nem is köhögök. Jó ez a méz, amit itt lehet kapni, csak kicsit furcsa, hogy 1 féle van, és azt konzervdobozban árulják.
Most gyorsan átfutottam, hogy miket írtam eddig... de tényleg nem nagyon van azóta semmi új.
2 munkatársam is hazament ma Magyarországra. Ök már régebb óta vannak itt, de akkor is irígylem öket. Még akkor is, ha az egyik nemsoká jön vissza, és tovább lesz mint én. :-)
Nehezen lépek túl ezen a plusz egy hónapos kiterjesztésen. Pedig számítottam rá én is titokban, hogy ez bizony benne van. De ha megmondják, hogy Te ettöl eddig, akkor valahogy rossz, ha hirtelen változik. Hozzátéve még azt is, hogy én szerettem volna menni, és mondtam is hogy másfél hónap az mehet bármikor. De utána mi történik? Akik nem akartak menni, azok mennek 2 hónapra, én meg "csak" 2 hétre. Utána nyúlik 1 hónapra a dolog. Tehát olyan, mintha én lennék a legutolsó, legbénább ember. Pont úgy érzem, mint amikor alsó tagozatban én voltam a csapatkiegyenlítö ballaszt a focicsapatválogatásnál (tesióra sucks). (tudjátok, az a csapat kap engem, aki erösebbnek tünik, mert én hatásosan gyengítem öket) És mindenki azon verseng, hogy a másik csapatba kerüljek. Most ugyanez van, csak azzal sakkoznak, hogy vajon mikor fogom a legkevesebb hibát csinálni, vagy mittom én. (üldözési mánia? anyámtól kaptam, de olyan jóóóó) Szóval megint én vagyok a "szükséges rossz" a csapatban, aki arra kell, hogy kilegyen a létszám, vagy ilyesmi. Nem azért, mert esetleg általánosságban én konyítok a dialógusokhoz a legjobban, vagy esetleg azért, mert ami hibát más visszadob, hogy azt ö nem tudja, azt én akkor is megcsinálom legyen az dialógus, kontrol, import, tree, vagy akármi... :-. Nem. Útálom. Grrr... most jól felhúztam magam.
Lehiggad... Kérdés: Miért van az, hogy a legtöbb ember alsóbbrendünek rézi magánál az olyan embereket, akik ha tévednek, akkor beismerik a tévedésüket, és nem azon problémáznak tovább, hanem próbálnak továbblépni? Miért nem lehet soha többé igaza annak a szemükben, aki így müködik? És miért van igaza mindig annak, aki a legnagyobb hangerövel, és legvulgárisabban adja elö a mondókáját, még akkor is, ha kapitális baromságokat beszél?
Rájöttem egyébként, hogy rosszkor láttam elöször Norvégiát. Ugyanis ma éjjel esett 1 kis hó erre, és ahogy sétáltunk a srácokkal a cég felé láttam, hogy télen amikor a nemkívánatos részeket takarja a hó, akkor gyönyörü lehet itt minden. És végülis igazuk van az ittenieknek, miért tegyék széppé nyárra a dolgokat, ha azzal elrontják a téli látványt, amikor a tél sokkal hosszabb, mint a nyár? :-) Szóval tud Oslo szép is lenni, csak jókor kell jönni.
Írjak még pár különbséget? :-) Pl az autósok itt sokkal sokkal nyugodtabbak. Szintúgy a busz és villamos és kompvezetök. Pl ha éppen áll a villamos a megállóban és a pirosnál egyszerre, akkor kinyitja neked az ajtót, ha odamész. Nem feldühödve mutogat, hogy "már elindultam húzzál innen", mint a BKV soförök szokták. Mondjuk ez vicces is néha, amikor néhány fiatal a kompot kiabálja vissza, mitután az már elúzott a parttól vagy 20 métert :-). De a lényeg, hogy ettöl senkinek nem áll föl a ször a hátán. Aztán... az autósok türelmesen várnak, amíg mindenki átmegy a zebrán, nem átkozódnak, és mint a mesében (és a kreszkönyvben) írva vagyon, ha a gyalogos lelép az útra, akkor megáll a forgalom. :-)
Lassan mennem kellene már haza... mindenki elment már rajtam kívül. De még megy a build, és be akarom rakni a munkám. Grr... fene vinne el engem, meg a lelkiismeretességem. Hopp, volt egy hiba, de már kijavítottam. :-D Most ez jutott eszembe, kap egy Norvég csokit, aki megmondja, hogy miben volt ez: "-Néha magam is ámulok magamon! -Még mielött teljesen elájul magától, ök hagytak elszökni minket..." Ennyinek elégnek kell lenni :-D Közben mégegy hibát javítottam... és olyan elégedett vagyok magammal.
Szóval mennem kellene már haza. Tök furcsa, eszembe jutott mégegy furcsaság errefelé. A norvégok nem használnak normál függönyt, csak sötétítöt. Ez pedig azt jelenti, hogy a magamfajta neveletlen kíváncsi ember mindenhova belát... föleg éjszaka. A Norvégok azt mondják, hogy azért (vagy ezt csak Yeti mondta? Mind1) mert régen nem laktak ilyen közel egymáshoz mint itt Oslóban, és így nem kellett. Nekem tetszik... szeretkezö párt még nem láttam, de tök furcsa egy vacsorázó családot látni az ablak mögött. :-D
Megapost lesz már ebböl, érzem. Szóval, mivel nem lehet semmit másolni a gépre, mert akkor dádá lesz (háhá, röhög a vakbelem... volt itt security oktatás is, 12 ponttal, meg minden. Nem volt képem megkérdezni, hogy miért engedélyezett az IE használata, amikor olyan mint a szegény halász hálója, de mind1), ezért, hogy a látszat legalább megmaradjon, nem a gépröl hallgatok zenét, hanem az új szerzeményemröl, az MP3 lejátszómról. Bejött valamelyik nap egy itteni munkatárs, megkérdezte, hogy mennyibe került... mondom drága volt, kb 2000 NOK-nak megfelelö összeg. Mire mondta, hogy "pretty cheap". :- Grrr... sznob lelkemet a gutaütés kerülgette, lehet hogy ki is látszott, mert a pasi (aki egyébként jó fej, majd mesélek róla) utána próbált javítani. :-)
Nademostmár... majdnem indulhatok haza... :-D Build succesful, resolve successful, build again successful, submit :-D
Megyek haza, jó hétvégét nektek. Pá.

Nagyon rosszul aludtam, krákogtam, harákoltam, fájt a torkom, meg minden... papírzsebkendöt persze elfelejtettem hozni, WC papír meg még nincs az albiban... grr. Szóval reggel már korán fölkeltem, zuhany, reggeli, ilyesmi. Egyik régebb óta itt dolgozó munkatárs (Yeti) elkísért minket oda, ahol lehet venni bérletet. (Shock: 700 NOK egy hónapra. Tessék beszorozni. Ezzel el is költöttem az összes NOKot, amit hoztam magammal.) Utána metrózás (ez is ilyen HÉV-metró-vonat mix) majd séta a munkahelyig. Csak pár embernek van kártyája az itteni gyár ajtajához, úgyhogy mindig valakivel kell bejönni nekünk. Teljes erre a paranoia, leírok pár dolgot, hogy legyen képetek, mennyire ilyenek. A laptopot egy ilyen biciglilakatszerüséggel kell az asztalhoz rögzíteni, csak úgy nem lehet ott hagyni (hogy ki vinné el, nem tudom, mert az ajtón senki nem jöhet be illetéktelen). A bejárati ajtó csak 40 mp-ig lehet nyitva, ha tovább van, akkor beriaszt a rendörségre. stb. Azért a fejetlenség se semmi. Bejutás után nem sokkal kiderült, hogy az egyetlen IT Admin kolléga beteg, és nincs senki más, akinek lenne joga hozzáadni minket a helyi Domainhoz. Naccerü kilátások. Egész nap egy másik emberke nevével voltam benn a hálóban.
Ebédet végre kaptunk. Ugyan eredetileg azzal engedtek el minket otthonról, hogy minden étkezésünket bizosítja az itteni gyár, de ebböl az igéretböl annyi lett, hogy ebéd van, és ha uzsonnázni szeretnénk, akkor sem néz senki szúrós szemmel, de se vacsi, se reggeli. :-S Húzom is a számat rendesen. Az ebédet nehogy úgy képzeljétek el, hogy meleg kaja, a meleg része egyedül ilyen furcsa paradicsomlevesszerüség volt, amit mintha zöldséglevessel füszereztek volna, és mexikói leves néven futott. Nem volt rossz azért... mellette hideg "svédasztal" volt, ami nagyjából salátarészlegböl, és fölvágottrészlegböl állt. Finom volt, de azért annyira nem voltam lenyügözve. Még néhány apróság... a víz nem rossz, de a váci finomabb, a csodakólaautomatából itt almalé, és narancslé folyik, de mind2 nagyjából ihatatlan. Ez már csak azért is furcsa, mert az itt dolgozók szerint is rossz... és nem is láttam mást inni elöle, csak a mieinket. Van még kávéautomata is, de engem az nem érint... kivéve, hogy jön belöle melegvíz is, amiböl teát lehet "fözni". Közel a tenger, úgyhogy sokféle hal is volt ebédnél (ami szintén nem érint). Azért hogy valami pozitívumot is mondjak, a kenyerek, amiböl nagyon sok féle van, azok mind isteniek. Ropogósak, illatosak, és nagyon finomak.
Délután még kiugrottunk boltba a többiekkel, este pedig munka után a városban is voltunk egy kicsit. A belsö város képe sokkal szebb mint a külváros. Nekem legalábbis ez tetszett, soksok szobruk, és különleges épületük van arra. Yeti mutatott mezítelen nénis szobrokat is, amik szerencsére nem voltak szökére festve. Ezen nem kell mosolyogni, a mezítelen nénis szobrok ugyanis festve vannak, a körmük, és a cipöjük. :-D [kitérö: noss igen, gondoltam már, hogy az itteni nökröl is írok pár sort, csak hogy férfitársaim kíváncsisága is kielégüljön :-P. Rengeteg szöke nö van, és nagyon kevés kövér ember. Aki szereti az ilyet, az nagyon szeretne itt lenni. Megfigyeléseim szerint a szöke hajszín gyakorisága fordítottan arányos az életkorral, azaz az idösebbek körében jóval ritkább. Egyébként az idösebb korosztály meglepöen jó karban van, azaz aki az idösebb (30-40 éves) korosztályra bukik, szintén jól érezné magát.]
A városnézés után hazamentünk, befejeztem az elsö könyvem olvasását, meg elkezdtem a másodikat (hajjajj... csak 5-öt hoztam... mi lesz így velem, ha ilyen gyorsan fogyasztom), és még a laptoppal is tudtam pár dolgot csinálni. Pl írtam nektek ezeket a postokat offline. Sajnos otthonról nincs net, pedig még a WiFi-t is megnéztem, és 4 hotspot van elérhetö közelségben. Tök jó lenne, ha beengednének, de mindegyik locked. :-(

Jelen postot és az összes Norvégiás postot Pitcsoda fogja nektek olvashatóvá tenni, mivel nekem innen tiltott a blogolás, az otthoni gyár paranoiás vezetöi kifejezett kérésére. Mondjuk azt kérték, hogy egyeltalán ne blogoljak, de én csak Pitcsodának mesélek, nem tehetek róla ha véletlen kikerül a blogomra, amit neki írok. :-)
Legelöbb még az utazas elötti pár dolgot írom le, hogy teljesen képben legyetek...
Tehát, hétfön reggel kedvesem mellett éredtem, és onnan indultam (néhány vonattal késöbb, mint akartam :-)). Otthon villámsebes összepakolás után (eddig nem derült ki, hogy bármi nagyon fontosat otthon hagytam volna) lecipeltem a böröndöt, már várt a taxi, gyorsan odaértem a reptérre, ahol várt Miklós kollégám, éééés... innen kezdödtek a kellemetlenebb részek. Elöször is, a gép késve indult kb 20 perccel. Jó sokat vártunk rá. A repülöút szép volt, és teljesen sima. Végig felhök fölött repültünk, de a leszállás, és a fölszállás felhötlen volt. Leszállás után buszra szálltunk, mert a belföldi reptérrészen landolt a gép, és átvittek minket a nemzetközi részbe. A buszban fogadott az elsö "érdekes" élmény. Ez pediglen az, hogy a Norvégok alapvetöen magasabbak mint mi, és ez meglátszik a buszukon is. Nevezetesen alig értem föl a fölsö kapaszkodót, és megint kicsigyereknek érezhettem magam. Ezután az útlevélellenörzés következett. Képzeljetek el egy olyan nöt, mint az amerikai filmekben a "meggyözhetetlen" hivatalnok, vagy az abszolút szkeptikus tanárnö. :-) Pont olyan volt az EU-s határörnö feje. Nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy igen, dolgozni jövök 4 hétre, de nem úgy, mert egy Norvég cégnek dologozom, de mégsem Norvég cégnek, csak mégis, de azért engedjen be, mert én mégsem. Ezután kissé szkeptikusan elarálta, hogy nem vállalhatok munkát Norvégiában, és ezt semmiképp se feledjem el. Ehh... Most már csak azt árulja el valaki, hogy vajon a határöröknek tanítják valahol, hogy hogyan kell a legfenyegetöbben elmondani azt a mondatot, hogy "Ön nincs rajta a listán". :- Azért végül átengedett. Miklós kicsit nehezebben jutott be, de azért neki is sikerült.
Immáron Norvégiában... boldogan a határ után "most már semmi nem állíthat meg minket" érzéssel vettük az irányt a következö akadályig. Ez pediglen a csomagfelvétel. Várunk... várunk... semmi. Már kb fél órája vártuk, hogy a táblára kiírják a mi járatunk számát, amikor elindult a tömeg egy ismeretlen számú csomagkiadó felé, ahova nem voltunk kiírva, és páran boldogan vették magunkhoz a csomagjaikat. Nem értettük, de azért odaálltunk, persze a csomagunk sehol. Körbejártuk párszor a csomagkiadó részt, de semmi. Közben már egy következö gép teljes utastömege is eltávozott a váróból, mi még mindig a csomagunkat vártuk. A végén kínomban odamentem az információhoz, ahol mindössze 3 átirányítás után már ki is derült, hogy ahova a tömeg ment, ott kellene lenni a mi csomagunknak is. Visszabattyogtunk, és téééényleg. Ott volt a mienk is, csak már félreállítva. :-S Az is kiderült végül, hogy a csomagunk más úton jött, valszeg koppenhágán keresztül, ezért nem a mi repülönk számát írták ki rá. Ezután irány a vám, ahol a zöld úton senki nem tartóztatott föl...

Nagyon kevés időm van már csak. Elindulok hosszú utamra, de majd mesélek mindenkinek... kívánjatok szerencsét. :-)
Sziasztok

Ejjj... ilyen gyorsan sem reagált még az élet egy postomra sem. Most mondta a nagyfőnök, hogy kirúgták a takarítókat, mert lopnak... és még én legyek előítéletektől mentes. Hát LOL.
Megvolt az utolsó eligazítás utazás előtt... Durva lesz odakinn, remélem fogok tudni blogolni, mert jó lenne leírni a dolgokat amik velem megesnek.

Úgy tűnik nekem tényleg éjjel működik az agyam... tegnap éjszakáztam egy "jót" megint. Senki nem volt itt, csak a takarítólányok.
Tényleg, már teganap is elkezdtem fogalmazni egy postot velük kapcsolatban, de aztán kiment a fejemből. A régi takarítónénit lecserélték időközben, most már kb énkorombeli (vagy fiatalabb) takarítókislányok vannak, jobbára sötétebb bőrszínnel, amit nem a szoláriumban nyertek. Tegnap fedeztem fel, hogy ide járnak kávét inni. Talán emlékeztek, hogy írtam, hogy a cég vett naccerű kurvadrága kávégépet. Gondolom tényleg finom lehet ez a kávé, ha szeretném a kávét biztos szeretném amit főz. Egyébként kedvesek, és nem bunkóznak semmilyen értelemben, és a cigányoktól jól ismert harsány ordítozást sem hallottam még tőlük. Valószínűleg nagyon keveset keresnek, és olyan munkát végeznek, amit más nem csinálna meg nagyon. Milyen érdekesek az előítéletek...
A másik, amiről írni akartam, az ma ötlött a szemembe. Lehet hogy nem is igaz, de talán megér egy pár sort, hogy elfilózzak rajta. Ma, amikor teát főztem vettem észre, hogy a konyhában levő összes ember beteg. Valszeg én is, de magam nem látom. Nem úgy értem, hogy olyan beteg, akinek orvoshoz kellene mennie, hanem úgy, hogy ha az ember rájuk néz, akkor nem egy egészséges élettől duzzadó (kihúzott hát/váll, fej föl, egyenes járás, egyenes tekintet, nyugodtság, stb) fiatalembert látok, hanem csupa "zombit". Kifacsart tartások, óvatos (beteges) járások, akadozó felszínes lélegzetek, csak picit figyelni kell rá, és mindenkinél észre lehet venni. Van aki csak kicsit tompább, mint lennie kellene, kicsit tétovák a mozdulatai, "bambul". Mások kényszeresen mozognak (lábrázás, sarokkopogás), megint mások máshogy... szóval mindenkin látszik, hogy nem ilyen, amikor normális helyen van, beteg. Lehet hogy nem is a beteg a jó szó, de ez ugrott be arról a pár kollégáról, akikkel együtt a konyhában voltam. Furcsa volt észrevenni, furcsa volt látni, és furcsa tudni, hogy lehet hogy én is ilyen vagyok. A furcsa, most inkább rossz értelmben értendő. Vélemény?

Ezt nem hiszem el... egyszerűen nem lehet igaz, hogy ennyire paranoiások legyenek valakik. Most tudtam meg, hogy valszeg nem tudok semmit csinálni Norvégiában. Sem blogolni, sem beszélgetni kedvesemmel MSN-en, se semmit. Nem tehetek föl semmit a gépre, még csak ki sem vihetem az épületből... Újból meg vagyok győződve arról, hogy a munkaadók egyetlen célja, hogy megútáltassák a munkát a dolgozókkal. Minden erre mutat.
Voltunk ma Govindában. Annyit adtak, hogy nem bírtam megenni. Most meg éhes vagyok nagyon... de már jön a kaja remélem!

Azt már tudjátok, hogy nem holnap utazom, csak jövő hét hétfőn. Ez tök jó, mert még láthatom kedvesem párszor.
De most inkább a gyárban tapasztalható teljes fejetlenségről. Most éppen a biztosítás témaköre volt, amit nekem kellett teljesen végigjárni, mert senki nem vette a fáradtságot, pedig rágtam a fülét főnökömnek is, HR-nek is, meg mindenkinek. A lényeg, hogy nem kötöttek nekünk, mert a főnökség azt hitte, hogy benne van a repjegyben az egész kinntartószkodásra a biztosításunk. Ez így szokott lenni általában, de most máshogy lett vásárolva a repülőjegy, és ezért nem volt benne... ha én nem gondolok rá, akkor mindenki biztosítás nélkül utazik... és gyanítom a már kinn levő kollégák is mind-mind biztosítás nélkül vannak kinn. Elüti őket egy autó, vagy kibicsaklik a lábuk, fizethetnek több millió forintot. És nekem sem lenne, ha nem vagyok olyan ütődött, hogy a lenéző hangok, és bajusz mögötti "miért kérdezget ez a hülye" mosolyok ellenére végignyomoztam hogy akkor most mi van. Szóval még azt is vennem kell. Grrr...

Mégsem megyek holnap reggel. Csak jövőhét hétfőn... még 1 kis haladék. :-) Remlem láthatom kedvesem még addig soxor. :-D
Tök jó.

Szép lassan azért haladok. :-) Már van bőröndöm, tegnap vettem. Jó nagy, minden bele fog férni, remélem hogy ő meg a megszabott súlykeretbe fog beleférni. Reggel sikeresen megszabadultam pár csekkről is, és újra van USB Drive-om. Nem olyan szép, mint kedvesemé, de úgy tűnik jó lesz. És szép nagy kapacitású, és kis méretű.
Főnököm most mondta, hogy lehet hogy mégsem holnap megyünk, hanem hétvégén, mert... mert. Örülök neki, hogy ilyen biztos minden. Lehet rá építeni.