Szerda estével kezdődött, megbeszéltem Blash-sel, hogy megyünk és tekerünk egy jót. Leléptem a gyárból 17-kor, 18-kor indultunk is. Én nem tudtam mit tervez, de olyan kemény egész naposnak is elég túrát nyomtunk le kb 4 óra alatt, hogy majd behaltam a végére. Fölvitt Budapest legmeredekebb lejtőjén, és kivitt a Nagy Kopasz kilátójához. Visszafelé ráadásul nem találtuk a megfelelő ösvényt, úgyhogy kissé kerülve jöttünk vissza. A végén 56km-nél állt meg a napi számláló, én meg teljesen kivoltam...
Csütörtök reggel bevittem kedvesem Gödöllőre, aztán gyorsan összekészültem, és irány a következő túra, Rainmannel Pap-rétre. Nagynehezen elvergődtem az Északi Vasúti összekötőhídig, és indultunk is. Itt is meglepő volt a túra hossza, de legalább kevesebb terep volt benne eleinte... A túra végére elértem az abszolút kimerültséget; a visszaút során le kellett szállnom a bringáról 2x, és leülnöm, annyira kivoltam. A végeredmény 92km volt, nem tudom hogy bírtam ki, de az biztos hogy most 1 hétig bringa közelébe se fogok menni az biztos.
A legfurcsább, hogy még alvás után sem vagyok kipihenve, amikor a mozgólépcsőn sétálok, utána pihennem kell. Így még soha életemben nem voltam elfáradva szerintem.
Emellett még le is égtem, mert kedvesem lenyúlta a napvédő krémet, de az már szinte semmi, eltörpül a fáradtság mellett.
Volt évzáró buli is a japánalapítványnál tegnap, megkaptam az eredményem, és utána volt egy kis buli... utána pedig páran a csoportból (az összetartóbb emberek) beültünk a Szerájba, és kajáltunk egy jót. Huhh... ennyi minden történt...