Habár még nincs vége, gondoltam beszámolok az eddigi eseményekről... mármint azokról, amik eddig történtek az előző post óta.
A hétvégén voltam finom disznótorban, segítettem sokat, ettem finomakat, és utána úgy égett a gyomrom, mint a fene 2 napig. (Tapasztalat: ha ég a gyomrod, igyál egy kis bort. Rendbetesz,)
Hétfőn találkoztam a párommal, és nagyon megörvendeztünk egymásnak, vásároltunk ajándékokat, és Kedvesem Blogot is olvasott :-) nálam. Hosszú hónapok után hétfőn néztem TV-t. Lent ragadtunk anyósjelöltnél, beszélgettünk, narancsot ettünk, még teknősbékát is etettem.
Egy kis kitérő, hogy anekdótázhassak kicsit. Amikor kicsi voltam, a szüleim nem tűrtek meg állatot a lakásban. Ezalól egyedül a halak voltak kivételek, mivel azok nem (nagyon) piszkolnak, ezért nekem sokáig halaim voltak. A halas korszak vége felé kipróbáltam, más állatokat is, amelyek belefértek az akváriumomba, (40 literes apróságom volt... be volt ígérve egy nagy is, de az soha nem készült el :-( ) Így ki lett próbálva teknősbéka is. Volt 2 ékszerteknősöm, akik sajnos nem húzták soká, mivel gyerekként nem tudtam, hogyan kell velük bánni. A szüleim nem vették a fáradtságot, hogy a teknősök érdekében utánanézzenek hogyan kell tartani őket, és egyébként is, az én teknőseim voltak. :-) Lényeg, hogy elég gyorsan kipusztultak, az akvárium pedig felkerült a padlásra. :-( De majd ha nagy leszek, akkor lesz nagy akváriumom. Remélem. Hogy visszakanyarodjak Kedvesemék teknőseihez, ezek élnek mint hal a vízben. Hatalmas nagy már az egyik (2 van), neki Zsebóra a neve. A másik kicsit később került oda, annak nem tudom a nevét. De majd megkérdezem. Nagyon aranyosak, esznek az ember kezéből, még az enyémből is. :-) Élmény volt etetni őket. (és legalább annyira éhenkórászok, mint én :-D)
Kivételesen nem aludtam Kedveseméknél... sajnos, pedig nagyon gyorsan meg tudnám szokni, jó dolog. Másnap reggel elbaktattam újabb ajándékbeszerző körútra, és sikerült pár könyvet vennem magamnak, (na jó, anyósnak is :-) ) mégpedig Robert Merle Francia História sorozatának 5. és 6. kötetét. Nem bírtam ott hagyni... :-) Azóta az 5. kötetet már majdnem félig elolvastam, Kedvesem legnagyobb örömére.. hmm... kitérő, mivel ez magyarázatra szorul. Szóval Robert Merle fantasztikus író, és le a kalappal Görög Lívia fordító előtt is. A Francia História egy történelmi regényfolyam. A 16.sz.-ban játszódik, egy francia nemes ifjú élettörténetét meséli el, állítólag több generációt is felölel, de én még nem tartok ott. Amiért érdekes az egész, az az, hogy a nyelvezete annyira finom zamatos, és kellemesen régies, kicsit fellengzős, de számomra magával ragadó, hogy nem tudok ellenállni neki, hogy én is hasonlóan szépen fogalmazzak, és ettől feltámad az írói vénám is, és szép szerelmes versikéket írok Kedvesemnek, aki ettől elolvadoz. :-D Ezeket itt nem fogom leközölni, mivel szerintem rettenetesen rosszak, de valamiért Nojácska szereti őket. Szóval imádja, ha Francia históriát olvasok, mert akkor verseket kap :-) (és már előre fél, hogy mi lesz, ha végzek a 12 kötettel... aki tud, szép nyelvezetű történelmi regények címeit keresem :-D ) Állítólag a Francia história nem csak rám van ilyen hatással, Pitcsoda is olvasta, és utána (állítólag) fél évig "bátyámuram"-ozta egy (szintén Francia históriát olvasó) ismerősét. :-D Szóval vigyázat addiktív a dolog, és ez meg is látszik! De mindenkinek csak ajánlani tudom, magával ragadó, mint minden Merle könyv.
Most pár részletet átugorva gyorsan belevágok a tegnapba, amikor is apámmal karácsonyoztam. Kaptam tőle némi pénzmagot, és fejvesztés terhe mellett csak a lakásomra költhetem. ^^'' Ez azt mutatja, hogy jobban ismer, mint kellene, mert ha nem kötötte volna ki, akkor bizony nem arra költöttem volna. :-) De így a lakásomra kell költenem... valószínűleg egy kanapé lesz az áldozat.
Apámtól Édesanyámhoz utaztam, és itt sokjó dolgot kaptam karácsonyra (na jóóó, én is vittem), pl egy szendvicssütőt unokatesómtól, és még sok egyebet, Azért ezt emelem ki, mert ez a leginkább eltalált dolog, már többször filóztam rajta, hogy vennem kellene egyet. Szóval jól eltalálták :-) Természetesen 300kg kajával tértem haza, és az elmaradhatatlan gyomorégéssel... mindenki tudja, ha hazamegy, akkor a legtáplálóbb, legzsírosabb kajákat készítik el, mivel az a legízletesebb, és mert "had hízzon szegény gyerek, olyan sovány, biztos éhezik Pesten". Szóval pár nap koplalás, és már helyre is jön a gyomrom... remélem a mérleg is visszaáll korábbi súlyomra. Ha meg nem, kénytelen leszek rávenni magam egy kis testedzésre. :-
Este még összekészítettem Kedvesem ajándékjait... lehet hogy kissé eltúloztam a dolgot, mert 3 szatyor, meg 1 hátitáska lett tele velük. Holnap még át kell rendeznem őket, mert úgy döntöttem, nem tartok vissza "jobb időkre" egyet sem.
Hogy rossz hírt is írjak, ugrott a szilveszteri programom, mert akikre számítottam nem szeretnének velem szilveszterezni. Ez nagyon negatív, mert számítottam rájuk... de ami igazán rosszul esett, az az, hogy 24-én este tudnak szólni, amikor már szinte kizárt, hogy bármi értelmes helyet találok az országban. Na de sebaj, azóta már ráugrottam az internetre, és a remény ugye nem hal meg (remélem). Ha más nem, akkor kettesben sziléveszterezem Kedvesemmel. Olyat sem csináltam még, biztos annak is van 1 hangulata. De azért szeretném valamivel meglepni. :-) Ha valakinek van 5lete, akkor ne fogja vissza :-)