Nagyon rosszul aludtam, krákogtam, harákoltam, fájt a torkom, meg minden... papírzsebkendöt persze elfelejtettem hozni, WC papír meg még nincs az albiban... grr. Szóval reggel már korán fölkeltem, zuhany, reggeli, ilyesmi. Egyik régebb óta itt dolgozó munkatárs (Yeti) elkísért minket oda, ahol lehet venni bérletet. (Shock: 700 NOK egy hónapra. Tessék beszorozni. Ezzel el is költöttem az összes NOKot, amit hoztam magammal.) Utána metrózás (ez is ilyen HÉV-metró-vonat mix) majd séta a munkahelyig. Csak pár embernek van kártyája az itteni gyár ajtajához, úgyhogy mindig valakivel kell bejönni nekünk. Teljes erre a paranoia, leírok pár dolgot, hogy legyen képetek, mennyire ilyenek. A laptopot egy ilyen biciglilakatszerüséggel kell az asztalhoz rögzíteni, csak úgy nem lehet ott hagyni (hogy ki vinné el, nem tudom, mert az ajtón senki nem jöhet be illetéktelen). A bejárati ajtó csak 40 mp-ig lehet nyitva, ha tovább van, akkor beriaszt a rendörségre. stb. Azért a fejetlenség se semmi. Bejutás után nem sokkal kiderült, hogy az egyetlen IT Admin kolléga beteg, és nincs senki más, akinek lenne joga hozzáadni minket a helyi Domainhoz. Naccerü kilátások. Egész nap egy másik emberke nevével voltam benn a hálóban.
Ebédet végre kaptunk. Ugyan eredetileg azzal engedtek el minket otthonról, hogy minden étkezésünket bizosítja az itteni gyár, de ebböl az igéretböl annyi lett, hogy ebéd van, és ha uzsonnázni szeretnénk, akkor sem néz senki szúrós szemmel, de se vacsi, se reggeli. :-S Húzom is a számat rendesen. Az ebédet nehogy úgy képzeljétek el, hogy meleg kaja, a meleg része egyedül ilyen furcsa paradicsomlevesszerüség volt, amit mintha zöldséglevessel füszereztek volna, és mexikói leves néven futott. Nem volt rossz azért... mellette hideg "svédasztal" volt, ami nagyjából salátarészlegböl, és fölvágottrészlegböl állt. Finom volt, de azért annyira nem voltam lenyügözve. Még néhány apróság... a víz nem rossz, de a váci finomabb, a csodakólaautomatából itt almalé, és narancslé folyik, de mind2 nagyjából ihatatlan. Ez már csak azért is furcsa, mert az itt dolgozók szerint is rossz... és nem is láttam mást inni elöle, csak a mieinket. Van még kávéautomata is, de engem az nem érint... kivéve, hogy jön belöle melegvíz is, amiböl teát lehet "fözni". Közel a tenger, úgyhogy sokféle hal is volt ebédnél (ami szintén nem érint). Azért hogy valami pozitívumot is mondjak, a kenyerek, amiböl nagyon sok féle van, azok mind isteniek. Ropogósak, illatosak, és nagyon finomak.
Délután még kiugrottunk boltba a többiekkel, este pedig munka után a városban is voltunk egy kicsit. A belsö város képe sokkal szebb mint a külváros. Nekem legalábbis ez tetszett, soksok szobruk, és különleges épületük van arra. Yeti mutatott mezítelen nénis szobrokat is, amik szerencsére nem voltak szökére festve. Ezen nem kell mosolyogni, a mezítelen nénis szobrok ugyanis festve vannak, a körmük, és a cipöjük. :-D [kitérö: noss igen, gondoltam már, hogy az itteni nökröl is írok pár sort, csak hogy férfitársaim kíváncsisága is kielégüljön :-P. Rengeteg szöke nö van, és nagyon kevés kövér ember. Aki szereti az ilyet, az nagyon szeretne itt lenni. Megfigyeléseim szerint a szöke hajszín gyakorisága fordítottan arányos az életkorral, azaz az idösebbek körében jóval ritkább. Egyébként az idösebb korosztály meglepöen jó karban van, azaz aki az idösebb (30-40 éves) korosztályra bukik, szintén jól érezné magát.]
A városnézés után hazamentünk, befejeztem az elsö könyvem olvasását, meg elkezdtem a másodikat (hajjajj... csak 5-öt hoztam... mi lesz így velem, ha ilyen gyorsan fogyasztom), és még a laptoppal is tudtam pár dolgot csinálni. Pl írtam nektek ezeket a postokat offline. Sajnos otthonról nincs net, pedig még a WiFi-t is megnéztem, és 4 hotspot van elérhetö közelségben. Tök jó lenne, ha beengednének, de mindegyik locked. :-(