Jelen postot és az összes Norvégiás postot Pitcsoda fogja nektek olvashatóvá tenni, mivel nekem innen tiltott a blogolás, az otthoni gyár paranoiás vezetöi kifejezett kérésére. Mondjuk azt kérték, hogy egyeltalán ne blogoljak, de én csak Pitcsodának mesélek, nem tehetek róla ha véletlen kikerül a blogomra, amit neki írok. :-)
Legelöbb még az utazas elötti pár dolgot írom le, hogy teljesen képben legyetek...
Tehát, hétfön reggel kedvesem mellett éredtem, és onnan indultam (néhány vonattal késöbb, mint akartam :-)). Otthon villámsebes összepakolás után (eddig nem derült ki, hogy bármi nagyon fontosat otthon hagytam volna) lecipeltem a böröndöt, már várt a taxi, gyorsan odaértem a reptérre, ahol várt Miklós kollégám, éééés... innen kezdödtek a kellemetlenebb részek. Elöször is, a gép késve indult kb 20 perccel. Jó sokat vártunk rá. A repülöút szép volt, és teljesen sima. Végig felhök fölött repültünk, de a leszállás, és a fölszállás felhötlen volt. Leszállás után buszra szálltunk, mert a belföldi reptérrészen landolt a gép, és átvittek minket a nemzetközi részbe. A buszban fogadott az elsö "érdekes" élmény. Ez pediglen az, hogy a Norvégok alapvetöen magasabbak mint mi, és ez meglátszik a buszukon is. Nevezetesen alig értem föl a fölsö kapaszkodót, és megint kicsigyereknek érezhettem magam. Ezután az útlevélellenörzés következett. Képzeljetek el egy olyan nöt, mint az amerikai filmekben a "meggyözhetetlen" hivatalnok, vagy az abszolút szkeptikus tanárnö. :-) Pont olyan volt az EU-s határörnö feje. Nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy igen, dolgozni jövök 4 hétre, de nem úgy, mert egy Norvég cégnek dologozom, de mégsem Norvég cégnek, csak mégis, de azért engedjen be, mert én mégsem. Ezután kissé szkeptikusan elarálta, hogy nem vállalhatok munkát Norvégiában, és ezt semmiképp se feledjem el. Ehh... Most már csak azt árulja el valaki, hogy vajon a határöröknek tanítják valahol, hogy hogyan kell a legfenyegetöbben elmondani azt a mondatot, hogy "Ön nincs rajta a listán". :- Azért végül átengedett. Miklós kicsit nehezebben jutott be, de azért neki is sikerült.
Immáron Norvégiában... boldogan a határ után "most már semmi nem állíthat meg minket" érzéssel vettük az irányt a következö akadályig. Ez pediglen a csomagfelvétel. Várunk... várunk... semmi. Már kb fél órája vártuk, hogy a táblára kiírják a mi járatunk számát, amikor elindult a tömeg egy ismeretlen számú csomagkiadó felé, ahova nem voltunk kiírva, és páran boldogan vették magunkhoz a csomagjaikat. Nem értettük, de azért odaálltunk, persze a csomagunk sehol. Körbejártuk párszor a csomagkiadó részt, de semmi. Közben már egy következö gép teljes utastömege is eltávozott a váróból, mi még mindig a csomagunkat vártuk. A végén kínomban odamentem az információhoz, ahol mindössze 3 átirányítás után már ki is derült, hogy ahova a tömeg ment, ott kellene lenni a mi csomagunknak is. Visszabattyogtunk, és téééényleg. Ott volt a mienk is, csak már félreállítva. :-S Az is kiderült végül, hogy a csomagunk más úton jött, valszeg koppenhágán keresztül, ezért nem a mi repülönk számát írták ki rá. Ezután irány a vám, ahol a zöld úton senki nem tartóztatott föl...