Úgy tűnik nekem tényleg éjjel működik az agyam... tegnap éjszakáztam egy "jót" megint. Senki nem volt itt, csak a takarítólányok.
Tényleg, már teganap is elkezdtem fogalmazni egy postot velük kapcsolatban, de aztán kiment a fejemből. A régi takarítónénit lecserélték időközben, most már kb énkorombeli (vagy fiatalabb) takarítókislányok vannak, jobbára sötétebb bőrszínnel, amit nem a szoláriumban nyertek. Tegnap fedeztem fel, hogy ide járnak kávét inni. Talán emlékeztek, hogy írtam, hogy a cég vett naccerű kurvadrága kávégépet. Gondolom tényleg finom lehet ez a kávé, ha szeretném a kávét biztos szeretném amit főz. Egyébként kedvesek, és nem bunkóznak semmilyen értelemben, és a cigányoktól jól ismert harsány ordítozást sem hallottam még tőlük. Valószínűleg nagyon keveset keresnek, és olyan munkát végeznek, amit más nem csinálna meg nagyon. Milyen érdekesek az előítéletek...
A másik, amiről írni akartam, az ma ötlött a szemembe. Lehet hogy nem is igaz, de talán megér egy pár sort, hogy elfilózzak rajta. Ma, amikor teát főztem vettem észre, hogy a konyhában levő összes ember beteg. Valszeg én is, de magam nem látom. Nem úgy értem, hogy olyan beteg, akinek orvoshoz kellene mennie, hanem úgy, hogy ha az ember rájuk néz, akkor nem egy egészséges élettől duzzadó (kihúzott hát/váll, fej föl, egyenes járás, egyenes tekintet, nyugodtság, stb) fiatalembert látok, hanem csupa "zombit". Kifacsart tartások, óvatos (beteges) járások, akadozó felszínes lélegzetek, csak picit figyelni kell rá, és mindenkinél észre lehet venni. Van aki csak kicsit tompább, mint lennie kellene, kicsit tétovák a mozdulatai, "bambul". Mások kényszeresen mozognak (lábrázás, sarokkopogás), megint mások máshogy... szóval mindenkin látszik, hogy nem ilyen, amikor normális helyen van, beteg. Lehet hogy nem is a beteg a jó szó, de ez ugrott be arról a pár kollégáról, akikkel együtt a konyhában voltam. Furcsa volt észrevenni, furcsa volt látni, és furcsa tudni, hogy lehet hogy én is ilyen vagyok. A furcsa, most inkább rossz értelmben értendő. Vélemény?