Kedvesem tegnap este meglátogatott, és nálam aludt. Sajnos januárban kimaradt az egy hetes nálamlevés, de azért a február remélem nem fog kimaradni. Nagyon jó volt vele együtt lenni. Megnéztük a Worlds Fastest Indian című filmet is, kicsit írok róla, hátha kedvet csinálok valakinek hozzá. Road Movie-ról van szó, azaz a történet jó része a főszereplő utazásáról szól. A főszereplő, Burt (Anthony Hoppkins), Új Zélandon él, különc öregember (a történet az 50-es évek végén, 60-as évek elején játszódik valamikor), aki egyetlen hobbijának/álmának él: van egy ősöreg motorja, azt szerelgeti, tökéletesíti, és el akar jutni az USA-ban levő kiszáradt sóstó medrében rendezett nagy gyorsasági versenyre. A városka lakói próbálnak segíteni neki, habár senki nem hiszi, hogy Burt képes lenne arra a rekordra az összetákolt motorjával. Végül az összes pénzén és jelzáloggal a lakásán elindul a nagy útra Bonneville-be, a versenyre. Hogy mi történik vele, azt nem lövöm le, tessék megnézni. Annyit még hozzáfűzésként, hogy a film lassú, a poénok nagyon jók, de nem az a lényeg úgyhogy nem harsányak, és Antohony Hoppkins hatttalmasat alakít, nagyon jól áll neki a félig zseni kicsit zsémbes nagyon naív öregúr szerepe. Nagyon szívmelengető történet, azóta is a hatása alatt vagyok. Mindenképpen ajánlott film, nézzétek meg.
Ma este elrepülök Prágába, és ott fogok teambuilinget tartani a kollégákkal. Sikeresen bepakoltam 1 hátitáskába, de nem vagyok teljesen elégedett, mert elméletileg Prágában esik a hó és az eső, én meg nem magaszárú cipőt hoztam. Lehet hogy hazamegyek érte délben.