Japánon lassan véget ér ez a félév is, nekem is elkezdődtek a vizsgázós idők. Tegnap volt az első megmérettetés, egy rövidebb (kb 5 perces) beszédet kellett elmondani mindenkinek. Választani kellett egy ünnepet, arról írni pár mondatot, azt leellenőrizték a tanárok, meg kellett tanulni, majd előadni. Powerpoint javasolt volt, de csak ketten csináltunk (én meg egy lány). Mindezek fölött még én voltam egy másik lánnyal a konferanszié is, úgyhogy ott is produkálni kellett magam.
Szerintem jól ment az előadás, kicsit nehezen tudtam elkezdeni, de utána ment mint a karikacsapás. 5. voltam egyébként...
Gonosz módon fölvettem az egész beszédet MP3 lejátszóval, jól meg fogom vágni, és majd elérhetővé teszem az egyes résztvevők számára, jó nagy meglepetés lesz szerintem.
A konteszt után wasabiba mentünk, ugyanis Licht (aki sógorjelölt is egyben) akart menni, és hívott másokat is. A végén 5-en mentünk, Tamás (egyik japános csoporttárs), Zsó, Licht, Nojácska és én. A Wasabi allyoucaneat jellegű étterem, azaz befizetsz sok pénzt és annyit ehetsz amennyi beléd fér. Az a legjobb, hogy az asztalok mellet egy futószalagon utaznak a pici porciók nagyon gusztán elkészítve, azaz csak vársz, hogy jöjjön valami, amire van gusztusod, és azt leveszed. Ami szerintem nagyon-nagyon emlékezetesen finom volt, az a fehér leves, az ananászos csirke, a mákos gömb, és a legnagyobb meglepetésfinomság, az a sült banán volt. Én nem is gondoltam, hogy a kínai sült banánt még fölül lehet múlni, de a Wasabinak sikerült; kicsit csípős, paníros, hihetetlen finom. Mindenképpen vissza kell még menni oda párszor, mert olyan jó volt. Utána alig bírtunk mozogni, a hazaséta pedig legalább 2x annyi ideig tartott mint normálisan. Ma sem nagyon fogok enni, az biztos, annyira jól laktam.