Na... nézzünk egy hétvégi leltárt, hogy majd 20 év múlva tudjam, hogy mit csinátlam ezen a hosszúhétvégén. Mint az előző postban írtam, lementem a térképről, péntek este apámhoz, aztán vasárnap hajnalban anyámhoz mentem. Végig esett, szemerkélt, vagy ömlött az eső, mikor milyen kedve volt, úgyhogy apámmal gyakorlatilag végigaludtam az egész szombat délutánt. A finom ebéd után (nyami, lecsó és palacsinta volt) ez nem is csoda.
Édesanyáméknél minden a régi... nem is írok róla :-S
Hanem a hétfő az érdekes volt. Szekrényrakás project, vasárnap éjjel 3-ig pakoltam hogy másnap már nem legyen sok gond... teljesen föl kellett forgatnom az egész lakást, porcicák hada szabadult szét, azok ellen is küzdenem kellett, de szerencsére időben megkérkezett kedvesem, aki sokat segített, és vigyázó szemével felügyelte az eseményeket. Délelőtt elszállítódtak a régi szekrények (köszönet nagybátyámnak és unokatesóm férjének (van erre egy szavas rokoni kapcsolat meghatározás? Ha nincs, akkor ezennek megalkotom az unokatsógor kifejezést rá.)), ebéd után pedig megtalálta új helyét a kanapé és a számítógép asztal is. Ezután kinyomoztuk kedvesemmel hogy hogyan is lehet összerakni a szekrényeket, majd közös erővel (és némi bénázással) este 9-re már kész is voltunk... nagyjából. Az utolsó szekrényt már szinte fél perc alatt összedobtuk, annyira belejöttünk. Persze mint minden, ez sem tökéletes, mivel egyrészt kifelejtették a pakkból a szekrényajtó-zsanérok felét, másrész meg csak 2 kilincset kaptunk a 4 helyett, úgyhogy ezeket le kell verni rajtuk. Jó menet lesz, mivel 3 nap alatt be kellet volna jelenteni ha valami gond van. Dehát max veszek olyan elemeket párat. :-S
Kedvesemmel nagyon jó párost alkotunk, gond nélkül (és ami nagyon jó dolog szeritnem, hogy morcolás nélkül) összeraktuk a szekrényt, és közben nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában. Remélem mindenkinek ilyen jó hétvégéje volt mint nekem. :-)