Színházban voltam, 10 kicsi négert láttam, nekem tetszett :-D. Na most bővebben... Pitcsoda véleményével ellentétben nekem tetszett a darab, köszönhetően annak, hogy mellettem nem volt üres szék, és hogy úgy álltam hozzá, hogy most nem fogok semmi magvas gondolatot hallani. Maga a darab ötletes volt, a színészek tetszetettek, és a főszereplő lány szerintem igen jól játszott (a másik személyes kedvenc a mindenkit meggyanúsító magánnyomozó), és egy péntek esti kikapcsolódásnak nagyszerű volt.
Miután elváltunk a többiektől elkísértem kedvesem a Nyugatihoz, ahol kiderült, hogy 40 perc múlva fog menni a vonata. Megkérdeztem, hogy szeretné-e hogy elkísérjem. Semmi választ nem kaptam, és hozzátéve azt, hogy még kedd este amikor kérdeztem tőle a telefonba, hogy majd hazakísérhetem-e, akkor egykissé határozatlan "talánmostnemkellene" volt a válasz, így el is könyveltem magamban, hogy akkor ma maradok itthon :-(. Persze ez elég rosszul esik az embernek, de ez van, régen bőven elég lett volna ennyi is. Kérdeztem a síelésről is kedvesemet, arra is határozott és megmásíthatatlan nem volt a válasza. Ezen most gondolkodhatnék, és törhetném a fejem, hogy vajon miért... de igaza van Pitcsodának: máshol tart az életünk kedvesemmel, ha neki így jó, akkor így lesz.
Az viszont biztos, hogy ha nem vágyik az én társaságomra, akkor nem leszek vele. És pont. Most pedig dolgozom egy kicsit.