Hát megnéztem ezt a filmet... nagyon japán volt, úgyhogy nem mondhatnám hogy a legjobb, és nem is ajánlom senkinek. Olyan kedvesen lélekmelengetős, aranyosan közvetlen volt, és nagyon érződött rajta hogy nem annyira profi színészek játszották. Maga a téma is teljesen ismerős, pubertáskori lelki és testi problémák, kb ugyanaz van a magyar gyerekek között is, néhány dolog nagyon ismerős volt, saját bőrömön is tapasztaltam. Ebből a filmből is nagyon átjött, hogy a japánoknak a kitartás mennyire fontos. Ugyanúgy mint ahogy a legtöbb anime-nak, ennek is a fő mondanivalója az, hogy ne add fel. Soha. Még akkor sem, ha már nincs remény.
Pénteken is megyek japánalapítványos előadásra (remélem, még nem jeleztek visszam, hogy elfogadták a jelentkezésemet). Marék Veronika fog mesélni japán élményeiről. Majd arról is mesélek.