Tegnap volt az utolsó japánórám. A többiek tök megleptek, kaptam tőlük egy mindenki által aláírt poharat, nem is számítottam rá, hogy bármit is kapni fogok. Az utolsó óra nagyon jó volt, László tanárúr hozta szokásos formáját, úgyhogy én nagyon jól éreztem magam, még ha nem is ment túlságosan a japán. De elhatároztam, hogy nem engedem, hogy elfeledjem amit tanultam ott, úgyhogy mindenképp viszek japáncuccot, és tanulni fogok nagyon sokat.
Japánóra után elindultam a búcsúbuliba, a cél a Chagall kávézó és étterem volt. Elsőnek érkeztem, de nemsokkal utánam befutott Dávid, majd szépen sorban Csaba, Balázs és Józsi is. Egymás után ittuk a finom borokat, (a többiek pálinkáztak is, de én most nagyon nem akartam, úgyhogy csak bor), majd amikor befutott Nándi is, akkor rendeltünk vacsorát is. Én egy póréhagyma levest ettem (nagyon forró volt, de egyébként finom, főleg a sajtos pirítóssal), majd egy grillezett bélszínsteaket vargányás gombamártással és francia burgonyával. Nagyon finom volt, mindenkinek ajánlom. Lezárásként pedig egy kellemes vaniliás-málnás deszertet. Olyan jól fogyasztottunk, hogy a ház meghívott minket egy kör pálinkára (nem mertem megnézni a végén a számlát), amiből azért nem akartam magam kivonni, úgyhogy egységesen mindannyian málnapálinkát ittunk.
Ekkorra már 6-an megittunk 1 fehér és 4 vagy 5 üveg vörösbort, úgyhogy mindannyian vigyorogtunk rendesen. Részemről a pálinka már túl sok volt, úgyhogy a hazautam érdekesre sikerült: Lementünk Balázzsal a metróba, nekem 4:30-múlva, neki 4:00 múlva jött a metrója. Ő fölszállt, én meg elindultam a vége felé... várok várok, egyszercsak eszembe jut, hogy basszus, az előbb itt ment el egy metró, és én nem szálltam fel rá. Csak álltam, és vártam. De a következőnél már koncentráltam, úgyhogy sikerült fölszállni.
Kedvesem otthon várt, és most szerencsére elmaradt a körhinta is, úgyhogy tudtunk aludni egy jót összebújva.
Reggel pedig neki kellett kirugdosnia az ágyból. Még szerencse hogy mondtam neki, hogy most lesz a Q4-es review-m, és ezért nem hagyta hogy ott maradjak. Így is késtem vagy 5 percet. (én értem be legelőször, Nándit leszámíta)
Ma este már elkezdek összecsomagolni, hogy legyen időm még venni dolgokat, ha véletlen hiány van.