Sokat kihagytam mostanában a mesélésböl, nem tudom mit fog sikerülni pótolni, de azért igyekezni fogok. Nagyjából azért nem írtam, mert nem volt kedvem nekiülni, és összefoglalni a napi történéseket.
Nem is emléxem már miröl írtam legutóbb, de azt tudom, hogy az elözö pénteki ebéd már nem volt benne, tehát arról fogok legelöbb beszámolni, aztán végig kronológiai sorrendben.
Tehát péntek. Korábban meg volt már beszélve, hogy az a cég, akinek dolgozunk megvendégel minket majd, és ezt péntek délre tették. Mikrobusztaxi jött értünk (kitérö: itt Norvégiában minden taxiban van POS terminál, azaz kártyával azonnal lehet fizetni. Azt nem tudom, hogy ez amolyan taxikártya-e, amit késöbb, vagy elöre kell fizetni, de nagyon hitelkártyának nézett ki, amit odaadtak), és fölvitt egy közeli hegy oldalába, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az egész Oslo fjordra, és a környékre. Tavaszias idö volt, csak olyan -1-0 fok, meg enyhe napsütés, tehát a helyiek elég lazán voltak öltözve. Én eléggé fáztam :-) Bent a vendéglöben nagyon hangulatos környezet, csupafa minden (mint általában... a norvégok rengeteg fát használnak építkezéshez még most is. A város kertesház részeiben, meg a szigeteken is csak faházak vannak szinte. Kö alig.). Nagyon csinos pincérlány vezetett az asztalunkhoz, és hozta az üdítöket (céges policy: semmi alkohol. Nem tudom, hogy ez a vezetöi megbeszélésekre is vonatkozik-e, de ránk alsóbbrendü lényekre mindenképp.) Nem tudom írtam-e már arról, hogy a Norvég kenyér milyen finom. Most írok. A legfinomabb kenyerek, amiket életemben ettem mind itt vannak. A Top 5 legalábbis csak Norvég kenyér, de szerintem a Top 10-ben is csak 1-2 magyar van. Hihetetlen választék, és mindmind finom, sokmagos, soxínü, mind finom, és nagyon sokáig eláll, és olyan, amilyennek lennie kell. Noss az elöétel is kenyér volt vajjal. Én nem sokat ettem ebböl, gondolván, majd a föétel. Leves nem volt, gondolom erre az annyira nem szokás. A föfogás rénszarvas sült (gyanítom, hogy pácolták, mert nagyon omlós volt és ízletes), spárgával (talán) és héjával sült burgonyával. Naaagyon finom volt, bár a többieknek, föleg a nagyon húsevöknek, kevésnek bizonyult. Nekem pont elég volt, teljesen jól laktam. A föfogás után meglepetésre desszertet is kaptunk. Ezt volt számomra a legmeghökkentöbb az egész ebédben. Mentafagylalt, cukorbevonatos puddinggal, és eperlével. Nagyon érdekes íze van annak a mentafagylaltnak, színre olyan mintha pisztáciafagyi lenne, de az íze... elöször azt hittem, hogy füböl készült (nem nevet), aztán kakukkfüre gondoltam... utána megsúgták, hogy micsoda.
Ebéd közben megkérdeztem, hogy miért van egész Oslo feldúrva, de olyan szinten, hogy nincs egy ép ház, amit ne renoválnának vagy építenének rajta valamit. Kiderült, hogy most nyáron fogják ünnepelni a Svédországtól való elszakadásuk 100. évfordulóját, és erre nagynagy ünnepségsorozat készül, és ehhez rakják rendbe a várost. Állítólag nem lesznek vele kész idöre.
Szombat. Miklóssal elhatároztuk, hogy megnézzük az Oslo fjord szigeteit. Mivel a bérlet, amit vettünk kompra is jó, ezért nem került semmibe. Az Oslo fjordban ha jól emléxem 4 vagy 5 lakott szigetecske van. Méretük igen apró, van amelyik szerintem még a Margit Szigetét sem éri el, és kis túlzással mind ugyanakkora. A legtávolabbin ki is szálltunk szétnézni. Rettentö furcsa volt. Apró, csodaszépen rendbentartott faházak, valóságos ékszeres ládikák vannak elbújtatva a fák és bokrok között, a szivárvány minden színére befestve (1 ház 1 szín :-)). Tényleg nagyon aprók, és ahogy láttam közüzemi szolgáltatások sem nagyon vannak. Az biztos, hogy vezetékes víz nincs ott ahol voltunk. A part nagyon érdekes, 10 centi vastagon borítja a tenger által kihordott rengeteg kagyló, és van olyan hely, ahol moszatágyon lehet sétálni. Sajnos a kagylók nagyából 3 fajtához tartoznak, abból is kb 95%-ban egy fajta, ami a hajók oldalára szokott tapadni, 4 %-ban a Shell márkajelzéséböl jól ismert kagyló, és 1 % ilyen lapos fehér. Próbáltam gyüjteni párat, de egyrészt nagyon aprók, másrészt meg mind olyan elhasználtnak tünt. Viszont... a talaj nagyon érdekes. Általában sziklán jártunk, viszont ilyet én még soha nem láttam. Olyan, mintha tégla, és közötte habarcs lenne, de a habarcsrész kb 3x vastagabb mint a téglaréteg. Könnyen málik, rálépsz, és hallatszik a talpad alatt, ahogy ropogva törik. Olyan helyet is találtam, ahol úgy viselkedik ez a szikla, mintha elkorhadt fa lenne, és a fa rostja egyenként letörhetök... Nagyon furcsa volt kézzel (2 ujjal) követ törni, amely mintha szálakból állna. Hoztam is el belöle egy darabot, nagyon érdekes. Azt el is felejtettem említeni, hogy nincsen a szigeten valódi müút. Csak földes, vagy kavicsos út van. :-) Igaz autó sincs, úgyhogy nem kell. Végeredményben arra jutottam, hogy nagyon szeretnék egyszer pár napot itt lazítani, és semmi mást nem csinálni, csak kedvesemmel nézni a naplementét, vagy sétálni a parton, vagy forró kakaót inni a teraszon. Tovább nem lenne jó, mert gyorsan meg lehetne unni, de 4 napot szívesen eltöltenék itt. Nem tudom írtam-e már a tengerröl magáról. Most közelebbröl is volt lehetöségem megismerkedni vele. A Tenger itt teljesen fekete. Nem vicc, olyan, mint a diópác, vagy az ében. Nem maga a víz ilyen, hanem szerintem a talaj a víz fenekén, az festheti meg. A víz meg persze nagyon hideg, eszembe sem jutott fürödni. Azért hogy teljes legyen a kép a szigettel kapcsolatban, nekem nagy csalódás volt, hogy a part szinte mindenhol nagyon koszos (ezért sem szerettem volna fürödni). Rengeteg szemét van mindenhol elszórva. Hajódarabkáktól kezdve, rengeteg müanyag zacskó és öveg, és törmelék. Az nagyon nem tetszett... de még ezzel együtt is szívesen lennék ott pár napot. Este nagyon elfáradva, és átfázva értünk haza... azért hideg van még itt.
Hallottam, hogy otthon Magyarországon már megérkezett a tavasz, 20 fok, meg minden. Hát itt még mindig tél van. Az itteniek mondták, hogy most nagyon enyhe telük volt, de az elég sokáig kitart. Máskor már náluk is megindul ilyenkorra az enyhülés. Itt még mindig 0 fok, vagy az alatt van picivel napközben is a hömérséklet. Pluszba csak dél körül mehet, mert néha azért már kicsit felolvadnak a tócsák az úton... de délután 3-ra az is visszafagy. Szóval nálunk még tél van... Majdcsak változik.
Vasárnap. Még pénteken mesélték a helyiek az ebéd folyamán, hogy van nem messze egy bobpályaszerü dolog, ami elég veszélyes, úgyhogy a céges policy tiltja, hogy kivigyenek minket, de próbáljuk ki, mert nagyon jó (hosszan ecsetelték, hogy legutóbb egy angliai üzletfél próbálta ki, és hogy hogy eltört a csuklója, korábban meg egy francia pasi repült vagy 15 métert vele be a susnyásba). A többiek kitalálták, hogy akkor vasárnap fölmegyünk. Jó hosszú HÉVezés után, ami most már hegyivasúttá is elölép a szememben, megérkeztünk a többiek által mondott helyre. Bobpályaszerüség sehol, de sokfelé indultak utak, gondoltuk sétálunk egyet. Elöször az egyik irányba indultunk, ahol láttunk TV tornyot, sifutópályát, szánkópályát, és nagyon helyes goffriáruslányt is. (Pitcsoda: le is fotóztam, úgyhogy majd meglátod) Le is ettem magam goffrival. :-S A másik irányba még ennyit sem találtunk... De legalább jól elfáradtunk, és született egykét jó fénykép. Este összeültünk, és vééégre játszottunk egy nagyot közösen (Q3A). Azóta már máskor is, és nagyon jó. Szerencsére a munkatársak jó része (nem mindenki) szeret lövöldözni, úgyhogy amíg meg nem unjuk, addig lesz soksok netes játék. :-)
Húsvét a norvégoknál. Már pénteken az ebéd alatt szóltak, hogy a város ki fog ürülni a hét közepére, és Szerda déltöl nem lesz semmilyen üzlet nyitva, úgyhogy vásároljunk be rendesen, nehogy gond legyen. És persze ez azt is jelenti, hogy csak mi, magyarok, fogunk dolgozni a szünet alatt. Nagyon durva lesz, ugyanis még rendelni sem lehet kaját, mert azok sincsenek nyitva. A város kiürülése egyébként már most is érezhetö, sokkal kevesebben vannak a héven, és az utcákon is. A mesélö (aki figyelmeztetett minket hogy vásároljunk be jól) mondta, hogy ilyenkor mindenki, aki teheti elvonul minél messzebb a fövárostól, és teljesen elzárt apró szállodákban, szállásokban pihen távol a világ zajától. Náluk a húsvét nem annyira vallási ünnep, mégis nagyobb volumene van, mint nálunk, ilyenkor mindenki, de tényleg mindenki pihen. A következö munkanap jövö hét Kedd. Norvégiában nincs locsolkodás, a csokitojásokat a gyerekek kapják alanyi jogon (és itt sem tudja senki, hogy hogyan jön a képbe a nyúl), és nincs semmi egyéb nemzeti szokás. Mármint az elvonuláson és nagyonpihenésen kívül.
Már számolom a napokat, hogy mikor láthatom végre kedvesem. Nagyon hiányzik, és úgy veszem észre, hogy bár meglepöen jól viseljük egymás hiányát (szerencse, hogy van MSN és email), azért mindkettönknek kezd elege lenni, és már nagyon szeretnénk együtt lenni. Hosszú ez a különlét, nagyon hosszú. Nehéz lesz a következö is. De azért már megbeszéltük, hogy a jövö heti találka alatt mit fogunk csinálni, és elkezdtünk (vagyis inkább Kedvesem) nyomozni a nyaralás témakörében is. Még nem akarom elkiabálni, hogy Kedvesem mit talált ki, de ha összejön, akkor Krétához fogható nagyszerü kirándulást fogunk élvezni idén nyáron is. :-P