Kedvesem még november környékén elkérte a konyhai lámpám búráját, mert rátört az alkotási kényszer [kitérő: a lányokra néha rátör az ilyesmi. (a fiúkra is... mármint rám is rám szokott.) Olyankor azt hagyni kell, mert ha szólsz, az visszafordíthatatlan elváltozást okozhat a Lány lelkében. Egyébként meg ez is olyan, mint Szőke mondta vala: "Nem szabad ott hagyni/visszautasítani az asszony/anyós által főzött dolgokat, mert követekezőleg nem kapsz semmilyet.", azaz ha visszautasítod, akkor esetleg nem fog neked soha semmit csinálni, és ki tudja, még jó is kisülhet belőle.], és föl akarta kicsit turbózni. Én annyit mondtam, hogy meleg színeket szeretnék rá, a többit rábízom. Persze ennyi nem nagyon volt elég neki, így hosszas agyalás után (egy pasinak nem áll rá az ilyesmire az agya, nekem úgy jó a lakásom ahogy van, eszembe sem jut díszíteni. Legyen benne számítógép, 5.1-es hangfal, és azt nagyon jól el tudom helyezni, hogy pont a megfelelő helyen alakuljon ki a qvadrfónia, meg hogy hogyan legyen pont megfelelő a gép hűtése. De hogy hova lenne jó egy kép... az nekem magas), az őszi sárga, barna, leveleket mondtam. Most lett kész, és kivételesen jól sikerült. Fényképeket majd teszek föl a kedvesem részlegébe a galériába. Majd szólok. (Aki türelmetlen, az nézze meg Kedvesemnél. Ott már kinn van. De én szebben fotózok ;-) Úgyhogy nálam szebb lesz.)