Üdv az olvasó tábornak. Lassan lassan végetér a 2. hét is, ami pedig azt jelenti, hogy nemsoká láthatom nojácskámat, mert már csak 2 hetet kell ezen kívül kibírni, és már utazhatom is haza. Nagyon várom már.
Legelöször is kezdeném a hétvégi mesével. Szombaton múzeumlátogatás volt, olyan féltíz felé indultunk, és sorravettük a hadtörténeti múzeumot, aztán a Vikingmúzeumot, majd végül a Kon-Tiki múzeumot. Mindezt étlen szomjan, és hideg is volt, úgyhogy a végén már alig vártam, hogy véget érjen. Persze soksok érdekes dolgot láttunk és olvastunk, ugyanis minden múzeumba 2 nyelven van kiírva minden, norvégul és angolul... úgyhogy teljesen érthetö volt. A Hadtörténeti múzeum ingyenes volt, meg is lepödtünk rajta. Igen furcsa az elrendezése, nekiindulsz a tárlatnak, és visszafelé vezet téged az idöben. Én biztos hogy úgy rendeztem volna el, hogy az idö normális folyását követve vittem volna végig a közönséget Norvégia háborúin. Itt fordítva volt, tehát a 2. világháborúval kezdett, és szépen haladt visszafelé. Nem nagyon éreztem annak kihangsúlyozását, hogy habár Norvégiát a németek lerohanták és megszállták, azért a Norvégok között igen nagy volt a nácik támogató bázisa. Nekem legalábbis ez jött le onnan, amit olvastam. Azt írták, hogy 6000 ember vonult önként háborúba a németek oldalán, (legalábbis úgy emléxem, hogy önként), de a végén, amikor ki akarták üzni a németeket, akkor csak 1500 embert sikerült összetoborozni. Szóval furcsa dolog van it, ugyanis ha jól tudom, Norvégiát nem szankcionálták a németek támogatása miatt, mint a magyarokat. Azt is írtál, hogy a németek Norvégiába küldték pihenni és kikapcsolódni a katonákat, gondolom nem azért, mert ott volt a legkeményebb a civil és legszervezettebb a katonai ellenállás. Történelmi ismereteim eléggé hiányosak, szégyenlem is magam, de olyan furcsának tünik nekem az a hozzáállás, hogy ha kijelentem, hogy nem támogatom az egyik küzdö felet, erre az lerohan, én nem állok ellen neki, és utána sem teszek semmit, az azt jelenti, hogy nem bünös, míg ha az ország vezetését fenyegetéssel és zsarolással rákényszerítik, hogy támogassa az egyik felet, de többször is ki akar szállni, akkor keményebb elbírálásban részesül, mint az az ország, amelyik a háborút kirobbantotta (nemhogy az, amelyik jogilag nem támogat, de gyakorlatilag nem is áll ellent). Mindegy, az okos emberek biztos jobban tudják mint én, hogy ez miért van. Távol álljon tölem, hogy politikai és történelmi vitát robbantsak ki, vagy bárkit megsértsek ezzel amit írtam, én ezt tapasztaltam a hadtörténeti múzeumban tett látogatás közben és után. Szóval mindez szubjektív vélemény támogatva hiányos történelmi ismeretekkel. (és lustasággal, hogy nem nézek utána mielött leírom :-P)
A következö állomás a Viking múzeum volt. Meglepöen kicsinek tünt nekem, alaprajza kb egy keresztény keresztre emlékeztet. A kereszt szárában és a 2 vízszintes részében volt kiállítva 1-1 hajó restaurálva. (gyk 3 db). Igazándiból nem tudom miért vannak annyira elhalva az emberek a Viking hajóktól, ugyanis az egész nem más, mint egy jólmegtermett és jól megépített csónak kis vitorlával. Szóval annyira nekem nem tüntek fejlett népnek, habár a kiállított térkép amely azt mutatta, hogy merre tették tiszteletüket a vikingek, az igazán impozáns.
A Kon-tiki múzeum volt az utolsó múzeum amit megnéztünk. Ehhez némi háttérismeret szükségeltetik, ugyanis pl én is voltam olyan müveletlen, hogy nem is hallottam még a leghíresebb Norvég emberröl, Thor Heyerdahlról, aki a 40-es évek végén csinálta az elsö expedícióját, amely során a polinéz szigetvilágból (ausztráliától éjszakra levö soksok sziget) hajózott el papiruszhajón amerikába, és ezt nagyon jó reklámmal tette, zászlajára a föld szennyezése és a természetvédelem volt hímezve... hü de képzavar. Lényeg hogy a világ elsö emberei közé tartozott, akik elkezdték kongatni a "nemjóezígy" harangokat. Ezen a nagy hajóúton használt hajó neve volt Kon-Tiki, innen a múzeum neve. Második köre az Atlanti óceán átszelése szintén papiruszhajóval jóval késöbb indult, ha jól emléxem a 70-es évek elején csinálta. Nagy szó lehetett akkor, mivel éppen dúlt a hidegháború, és olyankor összeállítani, és végigvezényelni egy többnemzetiségü hajót (orosz és amerikai ember is volt a legénység tagjai között) nem lehetett semmi. Utána utazott mégegyszer, az utolsó útja ilyen papiruszhajón az Indiai óceán átszelése a 70-es évek végén volt. Itt a hajó neve Tigris lett. Nagyon nagy hype van ekörül az ember körül, talán csak azért nem lelkesedem annyira érte, mert nem ismerem a történetét, és így kicsit eröltetettnek hat. De egyébként érdekes volt. Thor Heyerdahl egyébként azt szerette volna bizonyítani ezekkel az útjaival, hogy az ösi kihalt híres papiruszhasználó civilizációknak lehetett kapcsolatuk egymással, mert lehetséges papiruszhajón átszelni az óceánokat.
A múzeum után indultuk haza. Kopogott a szemem az éhségtöl, fáradt voltam és nyügös, ugyhogy a nap végéböl nem sok maradt meg.
Vasárnap 12-ig lustálkodtam, utána pedig nem csináltam semmit. Olvastam, pihentem, nagyon jó volt. Már a 4. könyvnél tartok, biztos el fognak fogyni, mire haza indulhatok.
Hétfön, kedden magyarországon szünet volt, nekünk viszont nem, mivel a norvégok nem ünnepelnek semmit ekkor, normális munkanap. Semmi különös nem történt, hacsak az nem, hogy kicsit szocializálódtunk kedd este, és tartottunk egy kis project meetinget Balázs szobájában, pizzáztunk, és kicsit becsiccsentettem... húzós project meeting volt :-P
Szerda. Azaz ma (mert ezeket a sorokat szerdán írom ám) érkeztek meg este kollégáink. Pont ugyanolyan szerencséjük volt mint nekünk, késve indult a gépük, és ezért már majdnem 7 óra volt, mire befutott tölük az SMS, hogy menjünk értük. Teljesen le voltak fáradva, elcsigázva, pont mint mi. Elhoztuk öket a szállásra, utána elkísértük öket a 7-11-igbe hogy tudjanak némi kaját venni. Ök csak 2 hetet maradnak. Irígykedem... de már megbarátkoztam a mégegyhónappal is. Csak azt sajnálom, hogy kedvesemnek nincs kedve jönni ide egy kicsit. Pedig milyen jó lenne, Miklósnak is jön a kedvese vagy 5 napra, úgyhogy addig fognak járni mindenfelé... én meg csak irígykedni fogok rá. :-S De majdcsak eltelik az is. Ez az 1 hét is gyorsan elszaladt, már csak 2-t kell kibírni, és túl is vagyok a felén.
Lassan zárom soraimat, mindent leírtam ami történt... azt hiszem.